Béke Veletek! 🙂
Este már nem írtam, de nem is naon volt mit. Punnyadás-tévézés, aztán kedvenc barinőmmel nagy hallgatások :D:D:D közben fórumok olvasgatása volt a változatos progim.
A macska-madár ügy is szerencsésen megoldódott, mire erőt vettem magamon, hogy megtekintsem mizu, addigra hál’isten szinte uccsó tollig elfogyasztotta cicuskám az áldozatot.
Ennek azért örültem…ha már így alakult ugye…
Az ajtó is erőt vett magán és rendbejött a zár, ellenben tönkrement a zsanér így lakatos helyett asztalost kellett hívni, de ez volt a szerencséebb…no meg az olcsóbb végkifejlet is. 🙂
800 píz pápá és máris a szabad ki-be járásunk biztosítva vagyon. 😀
Apcim megen remekelt helyzetmegoldó képességből, két alternatívát javasolt mikor még nem sejtettük, hogy rendbejött a zár.
1. Berúgja aztán meglátjuk mi marad belőle…
2. Lakatos mestert hívunk.
Lelki szemeim előtt lepergett a képsor, hogy amilyen gyakorlati ember az enyém…tuti, hogy első rúgásra eltrafálja az ajtó közepén leledző üveg csíkot. (gonosznak tűnhetek, de bizony tudom mit beszélek) :D:D:D
15 év az már tapasztalat bárki elhiheti. 🙂
Így szinte gondolkodás nélkül vágtam rá, hogy – lakatost akarok!!! Kerül amibe kerül.
Lazán adtam elő…ugyanis természetesen megen mínuszban a számlánk, de hát egyszer élünk legyünk nagyvonalúak…vagy legalábbis tegyünk úgy. 😀
Aztán ugye a fent említett okokból kifolyólag mégsem volt rá szükség.
Tegnap már nem lehett tovább halogatni és venni kellett a legkissebbemnek valami cipő félét, mert totálisan leamortizálta a tavaszi “új” cipőjét.
Elsőszülöttem is velünk tartott, gondolván majd ő is jól elkölti a szülinapjára kapott anyagi támogatást…persze az igényei nem voltak kompatibilisek a kínálattal, így ma újra nyakunkba vesszük a várost.
Már előre látom szomorú sorsomat mikor üzletből ki-üzletbe be…kimerülésig.
Felmerül bennem a kérdés miért is adtam pénzt (is) a szülinapjára… :D:D:D
Ami jelentem igen jól sikerült eltekintve attól, hogy rég nem látott anyám (erről majd talán a későbbiekben) ajándékozási vágyait kiélte 18 év alatt ha jól számolom talán először, és még mintha sértődöttséget is véltem volna felfedezni az ajándékhoz szánt üdvözlő sorai közt. Véleményem szerint kissé későn kezd el pályázi az Év Nagymamája címre..de lehet, hogy rosszul veszem az adást, ezen még morfondírozom kicsit és megírom mire jutok. Illetve inkább most megírom akkor éppen mit gondoltam, csak ugye még nem volt jó kis blogom 
:
“A nagy meglepetés az volt, hogy anyám horgolt neki egy takarót meg egy ötezrest küldött a Húgomékkal, hogy adják át…na meg persze egy némileg cinikus levelet is mellékelt hozzá, de nem volt annyira veszélyes, játszotta a mártír nagymamát aki nem tudja mi rosszat tett, hogy nem foglalkozik vele az unoka “mert biztos valaki befolyásolta”… na kb. ennyit várthattunk tőle.
Az Év Apukája címet viszont méltán kiérdemelte a figyelmesnek nem éppen mondható exem. Nemes eccerű’séggel még egy sms-t is elfelejtett megejteni egy szem lánya 18. szülinapjára..melyet azért másnap pótolt a nagytudású.
Érzéketlen barom.
Mindezek ellenére mint mondtam igen jól sikerült az ünnepség.
Kezdődött azzal, hogy a az előző éjjel felfújt (nem könnyen éltem túl és néhányba beleimátkoztam pár ezrest, ami már azért sem volt eccerű’ mert a lufi rövidebb volt mint a píz :):):) lufi halmazt rászórták a tesók a nővérkéjükre. 🙂 Szemmel láthatóan örült Ő ennek. 🙂
(a dátum nem az aminek látszik, néha meghülyül a gép)
A többi ajándék is nagy sikert aratott.
Na meg persze a torta, az erről készült videót sikeres elszahartam, így sajna a gyertyafújásos fejezet elszállt a semmibe…vagy nem tom’ hova, pedig sikerült egyszerre az összeset elfújnia. Ügyes nagy lányom van nekem -szeretem! 
Neki meg egy balfék muterja :D:D:D Ewan ezt dobta ki a gép…viseljen. 🙂
Még tudnám folytatni, amit a későbbiekre halasztok…halaszthatatlan fontos teendőim miatt.
Ég áldja az erre tévedőket!
Pussz
