...Hiszek a sárkányokban, a jó emberekben és egyéb fantázia szülte lényekben... :)

de itt ám újra vénuszka :)

venuszka

2006. Dec. 27.

Hozzászólások (0)

Specialításom
a túrós pogi szénégető módra szépen alakul, kicsit több lett mint amire
számítottam, illetve amennyi időt a konyhában terveztem szöszölni vele,
de azért nem aggódom, hogy ránk szárad. 🙂

 

Pár gondolat a karácsonyról…mármint a miénkről. 🙂

Kezdeném a fával, ha annyit mondok mikroszkópikus akkor ugye nem kell tovább ragoznom. 🙂

Bár apci nem kevés ideig kérette magát, hogy elárulja mekkora..mármint a fa…amit vett 😀

Már
ekkor sejthettem és sejtettem is, hogy ne számítsak nagy durranásra, de
amikor saját szememmel bizonyosodhattam meg a mammut fenyőnek nem
mondható fácskánkról, hát enyhén szólván is elhúzódó röhögö görcs
lépett fel nálam mint kísérő tünet.

Elméláztam, hogy talán a leandert kéne feldíszíteni helyette, hogy észre vehető legyen -karácsony van. 🙂

Végülis
egész tűrhető lett miután felöltöztettem. Sőt egyik évben már sikerült
egy igazán szép fát is beszerezni, szal’ pofám lapos. 🙂

Én mondtam, hogy tűrhető! Na meg, hogy szebb is vót’ már (eccer’). 🙂 

Egyébként bőven elegendő tűlevélkét potyogtat maga alá csekélyke méretéhez képest.elegendő=qrva sok :S

Varrtam rá néhány díszt is, ez mondjuk nem eléggé látszik, de nem biztos, hogy ez hátrány. 🙂

Bár nekem tecc. 🙂

Ajándékokról néhány gondolat: ki mit és mennyit érdemelt, kapott. 😀

Nos ezt a témát ki is merítettem.

 

Megejtettük uccsó szülöttem szülinapját is időközben, süttem neki tortá/kat.

Ezzel meg is pecsételődött a sorsom, karira már nem kellett több sütit gyártanom szerencsére. 

Kapott ajit is, a telót már előre megkapta így a nagy napra már csak aprósággal kecsegtettük (focilaszti)

Nézegette egy ideig és megjegyezte, hogy ez lehet, hogy nekünk csak apróság de neki nem.

Olyan aranyos volt. 🙂 Imádom! 

Kis szerény…legalább vmit tőlem is örökölt. 😀 

 

Kicsit csapongok, ez annak a következménye, hogy időnként hátra arcot vezényelek magamnak a sütőhöz.

A vendég karaktereket pedig az ujjamon egyre sokasodó égés nyomok okozzák. 🙂

 

Mi történt még lássuk csak…gondol-gondol…:)

 

A jánykám bepasizott, végre egy rendesnek tűnő tagot sikerült levadásszon. 🙂

Talán
maradandó lesz a kispasi. Eddig hősiesen viseli a nőciséggel járó
megpróbáltatásokat. Magas az inger küszöbe és van munkája…kiváló
tulajdonságok! 🙂

 

Ünnepek előtti örültek házán túl vagyunk, megdöbbentő módon apci is viszonylag jól viselte. Ez nagggyon pozitív. 🙂

Igaz
van némi balsejtelmem, mert idén karácsonykor nem sikeredett
megrendezzük az évi szokásos és jól bevált monumentális
összeveszésünket. Ez meglepő. Öregszünk…összeszoktunk..vagy valami
nem lenne kerek??? :o) Hát nem tom’, de majd kiderül gondolom.

Az is lehet, hogy csak csúszik a globális felmelegedés miatt ez is mint az idei tél. 🙂 

No para! Bepótoljuk tutira. 🙂

 

Sáskajárás
is meg volt, mi is voltunk vendégeskedni Lapátoséknál, sajnos nem csak
mi hanem tök idegenekkel is telve voltak, amit kevésbé szeretek, mert
nem azért mentem, hogy új arcokat lássak…jó lett volna a megszokott
régi is.

Így viszont nem volt túl feltűnő a távozásunk. Majd jönnek két ünnep között – jelentették be az örömhírt…

 

Volt migrénes fejgörcsöm is, ellenben az eszem-iszommal járó gyomorrontást családilag megúsztuk. -ez ritka.

 

Elkelt néhány kiskutyám is, de van még! 😀

Akinek álma vágya egy égedelem eleven, csodaszép és bájos talajradar akkor ne szalassza el a lehetőséget! 🙂

Helyes nem? Vegyétek-vigyétek! 🙂

 

aki bújt aki nem jövöööök :)

venuszka

2006. Dec. 27.

Hozzászólások (0)

Mondhatni itt is vagyok 🙂 

Jó
rég jártam erre és sok minden történt közben, majd szép lassan
pótolgatom a lemaradásomat elsősorban magam miatt…mily meglepő igaz
😀 Anyám szerint önző vagyok és számító, na meg kissé gonosz, flegma,
csúnya és még sorolhatnám…de minek is, hisz ha ez mind igaz
változtatni úgysem tudok a géneken. Jól örökített a mutter, magának
köszönheti. 😀

Bár nem lenne ellenemre ha inkább moziba megy vagy kisszéket csinálnak a faterral…

 

Tetű lassú a net, de így megy ez már pár napja, tehát meglepődésre semmi ok.

Elvégre
mit is várhatok ha már hónapok óta nem fizettem be, persze ehhez nem
ártana ha küldenék a csekket…de hát ők tudják, én nem erőlködöm.

Majd jók kipöknek a rendszerből aztán ráérek akkor megrökönyödni. 🙂

 

Az
ÁKOS koncert nem volt rossz, de lehett volna jobb is. Persze nem a
zenén múlott hanem a hely nekem nem jött be (Aréna) nagy
volt..olyannyira, hogy még a színpadig se sikerült ellátnom, a tévén
-jányom szerint kivetítő..netán projektor- szal’ sztem meg tudjuk miről
beszélek.

Na a tévén láttam részleteket a koncertből és az nem volt olyan jó mint mikor a tömegben csápol az ember jánya. :S

Azért tűrhető volt nnna. Nem is beszélve a jegyek kedvező árfekvéséről. Repi jegy vót’ :D:D:D

 

Most gyors kicsattogok megsütni a pogácsáimat, aztán kedvemtől függően jövök…vagy nem. 🙂

 

1re többen vagyunk..de nem elegen:)

venuszka

2006. Nov. 12.

Hozzászólások (0)

YEEESSSS 😀 Újabb szaporulat..no nem túl népes de azért mégis csak nagy boldogság ez nekem 🙂

Apcimnak
szintén… ugyanis az volt az elhatározásom, ha kislány kutyu születik
akkor menten meg is tartom gondoljon bárki bármit…Apcim gondolt is
valamit, majd szavakká formálta.

Csak így tömören és velősen megállapította, hogy -te nem vagy normális…

Mármint én :D:D:D

No de ez nem nagy újdonság, nem is értem miért csak most világosodott meg. 🙂

S
minek örül? Hát annak, hogy kispasi született és azt ugye nem volna
tanácsos megtartanom…ezt ügyesen anélkül is kisakkozta, hogy
bevallottam volna. 🙂 :s 

Tehát minden oka meg van az örömködésre, az enyémbe pedig értelemszerűen némi üröm vegyült.

Ewan,
majd talán legközelebb, addig is ezt a kis töltöttzoknit jól
szétdögönyözöm és remélhetőleg halmozottan eleven kis fickó lesz, hogy
kellőképp áhitozhassak a mielőbbi álomgazdija után. 😀

Annyira pozitív vagyok mostanság neeeem??? 😀 Deeee 😀

Még magam is meglepem ilyenkor, ez már csak azért is szokatlan mert tudhatnám, hogy nem szeee a meglepiket. :D:D:D

Mert:

“A biztos megöl de túléled, a kétely éltet de belehalsz…” 

Mindezen
történések előtt kigondoltam, hogy ideje volna már kicsit kimozdulnom,
bár ez elég rizikós elhatározásnak bizonyul rendeszint, ugyanis az
ilyen kiruccanásokat ritkán úszom meg olcsón. 🙂 

Most
sem történt másként…na jó nem volt olyan baromi nagy rongyrázás, de
minden estre váratlan kiadásnak számított, még ha megéri kategóriás
volt is a szajré. 😀

Kinti
kuttyoknak sikerült szert tennem két frankó elektromos paplanra, sztem
határozottan jónéven vették és még fázni sem fognak. Újabb pozitívum
mára 🙂

Kellemes, hasznos, praktikus és nem uccsó’ sorban olcsó beruházásként könyvelhetem el.

Sok egyéb is történt, de nyilván azok fölött átsiklottam mert most nem jut “eszembe” más. 😀

 

Egyébiránt
meg nem volna haszontalan villám gyorsan lefeküdnöm, mert itt a nagy
izgalmak közepette elszívtam egy doboz cigit, ami nem volna meglepő,
viszont nincs több és reggel igen morcoska leszek ha nem marad meg ez a
két szál a kávémhoz. 

Szépségest!

Jó éjt, szép álmokat!

Oly szépeket míly engem látogat…

Százszor szép éjszakát! 

Százszor sötét ha nem ragyogsz tovább… 

(sajnos nem vágom honnan eme pár sor, bár érdekelne)

 

Állati...

venuszka

2006. Nov. 10.

Hozzászólások (0)

Háziasszonyi
teendőim ismét kipálva, már randiztam a porszívóval is egy
nagyszabásút…így van alkalmam itt szusszanni és kivárni a következő
rombolások eredményét. 🙂

Újabb kutyababa áldás következményeképp 3 édi kisvakondunk született ismét, persze másik mamitól 😀

Nagyon
készültem a nagy eseményre, egész éjjel vigyázzban álltam és vártam a
pillanatot mikor majd kisdrágám nekilát a potyogtatásnak, nos ilyen nem
történt.

Majd 2 óra
alvást engedélyeztem magamnak, gondolván azt a nagyot, hogy majd
délután bepótolom a kimaradást…de hát ember tervez isten végez
alapon, mikor épp elnyúlni készülődtem volna, erőteljes kaparászás
hallatszott a kutyakosár felől, no itt már éreztem, hogy alvásom
kilőve, helyette végreee szülünk. 🙂

Így is történt, 2 óra alatt minden rendben lezajlott így este már jóleső nyugalommal verhettem be a szundit.

Reggel
ért a meglepetés mikor kiderült, hogy a gondos előkészületek ellenére a
bébiket spártai kiképzésben sikerült részesítenem, ugyanis az
infralámpát a fürdőszobai csap fölötti konektorba dugtam be amiről a
rosseb se tudta, hogy a villannyal nagy együtértésben működik csak.
Tehát ha villany leo… akkor biza áram is nuku.

Nos ennek ismeretében már rendeződtek a viszonyok és hál’isten vakondkáim is túlélték fagyhalál nélkül.:)

Íme: 🙂

És a Mami 🙂 

7végére
újabb babavárás van beütemezve, bár nem tudom mennyire éljem bele
magam, mert a pocón semmi jelét nem látom a dolognak, viszont tegnap
mintha éreztem volna egy kis mocorgást, bár asse’ kizárt, hogy csak
érzki csalódás volt mert annyira érezni akartam. 🙂

Nah ez rövidesen kiderül, én minden esetre nagyon bizakodó állásponton vagyok.

Örömmel publikálom, hogy rohamos gyorsasággal készül az ágytakim is…egy újabb :D:D:D

Illetve most felváltva csinálgatom a régit és az újat, végülis így kevésbé egysíkú a feladat. 🙂

Íme egy részlet az új művemből:

Nekem eléggé tetszik egyelőre, remélem ez már így is marad. 🙂

Némi
párkapcsolati témát is érintve, a minap elérzékenyültem pindurkát apcim
irányában. Kisasoltam, hogy még mindig a tárcájában hordja a fotómat,
az átláccó’ részben ráadásul! Király

Eme észrevételezésem kissé feldobta a hangulatomat.

Kedvenc Barinőm jól le is reagálta mikor elújságoltam neki. E-képpen:

– Biztos benne felejtette 😛

Ezzel sikerült is megnyugtatnia és visszahuppantam a földre. :):):)

Nah ha ilyenek a barátaim akkor milyenek lehetnek az ellenségeim. :D:D:D

De hát mi mást is várhatnék, én se vagyok Vele kíméletes cseppet sem. 😀

Nyilván ezért is értjük olyan jól meg egymást.Nevetés

Nos további szépeket nekem meg bárkinek…ma ilyen jóságos napom van. 😉

CuppCsók

 

ezek mennek meg a kombínó :)

venuszka

2006. Nov. 04.

Hozzászólások (0)

Újra itt lennék???…Hát eléggé úgy tűnik. 🙂

 

Egy
egész hosszú hét telt el, mondjuk nem eseménytelenül, említhetném az
őszi szünetet, ezt qrva havazást és a mínuszokat, elmondhatatlanul
utálom a hideget, no de maradjunk inkább a pozitívumoknál.

Pl.
hogy az előbb sütöttem egy szép nagy és nem kevésbé finom kefíres
sütit, amit most kedélyesen elnassolgatok jó sok pudinggal nyakon
öntve. 🙂

Roppant egyszerű elkészíteni..különben nem is a “szendekirálylánykonyhájábankészülhet” kategóriámba sorolnám 😀

Minden
hozzávalót csak össze kell keverni és megsütni, 20 perc alatt totál
kész és meglepő mód legalább úgy följött mint a piskótáim szoktak.
Megkockáztatom, hogy még tán magasabb is lett, persze ez nem nagy
kunszt, mert általában mosogatószivacs állagú és magasságú piskótáim
szoktak sikeredni. NevetésKirályNevetés

 

Nagy boldogság is történt, a napokban megszaporodtunk! Mosolygás

Szerencsére
nem általam, azt már naon’ nem tervezném. 🙂 Hanem egyik kutyinknak
megszülettek a vakondkái 😉 anyai szemmel nézve 4 gyönyörű kis ebecske,
kívülállóként inkább csak kis fekete izészerű valamik. 😀

Későbbiekben
fotókkal is dokumentálom az eseményt, de jelenleg meglehetősen lusta
vagyok elballagni a gépért (itt van vagy 3 méterre tőlem)…feltölteni
meg méginkább.

 Ártatlan

Átértékeltem a fontossági sorrendet és rászántam magam, mégis csak teszek képet most. 🙂

 Édikék 🙂

CsókCsókCsókCsókCsókCsókCsókCsókCsókCsókCsókCsókCsókCsókCsók

Szal’ ma ilyen kis ráérős pihenős napot tartok, a főzést is beleértve…ewan.

Apcit is igen meglepte a hír, de hát köszönheti magának na meg karcsibá’nak a haverjának.

Tegnap
még lelkesen tervezgettük, hogy rakott krumplit rittyentek ebédre.
Testi épségünk halmozott kockáztatásával (egy nyomorult zacskó krumpli
volt mindössze a tescobanMeglepettidőnként ilyen megdöbbentő felénk a kínálat vicces mi…)meg is szereztük többek orra elől az adott krumpli mennyiséget. 

Miután
sikert sikerre halmozunk, ez adott egy olyan húzó erőt az ebéd
elkészítéséhez, hogy rég éreztem már ilyet 🙂 mííííg nem!!! ma délelőtt
kiderült, hogy apci gondolt egy merészet és karöltve kedves
karcsibá’val elmentek shoppingolni a madaras tescoba (auchan)
-nélkülem! És a hangsúly ezen van természetesen. Mert nekem nyilván
baromira nem lett volna kedvem kimozdulni egy kicsi, nézelődni vagy
uram bocsá’ beszerezni ezt-azt a közelgő ünnepek
előzeteseként…tekintve, hogy naphosszat szinte semmi emberközeli
élményem nincs itthon.

Na
szal’ itt követte el a szarvas hibát és zárta rövidre az ebéd kérdést,
mert azt követően, hogy kiderült a magánakciójuk, már egyáltalán nem
éreztem leküzdhetetlen vágyat, hogy fini ebéddel várjam a megfáradt
vándort.

Különben is a kölkecskéim úgyis jobban díjazzák a sajtos tésztát Nevetésapci meg csak nézett szomorúan és bután. 🙂

Valahogy
időnként nem vagyunk közös nevezőn ezer év házasság ide vagy oda,
képtelen reálisan átgondolni és értelmezni dolgokat, hogy mi miért és
mi minek lehet a következménye. Így nem úszta meg és elmagyaráztam neki
a miérteket. …Még mindig nem érti… Határozatlan

Viszont
arra jó volt ez a kis incidens, hogy végre megemelkedjen a fotelból és 
téliesítse a kutyáknak a lakását, bedeszkázta az ezt igénylő réseket,
hogy a por hó ne tudjon alkalom adtán bejutni.

Ez
nemes cselkedet volt, bár célszerűbb lett volna még a fagyok beállta és
a havazás előtt..no meg ha nem az étkező garnitúra székén fűrészeli
hozzá a deszkáit.

Azóta még meg sem mertem nézni a jó kis székemet…ma már idegeskedtem eleget, ez majd jó lesz a holnapi adagnak. 🙂

Van
mikor a hozzá nem értése akaraterővel párosul, szerencsére (…vagy nem
is tom’…) nála ez ritkán kerül felszínre, így néha engedem
kibontakozni, mint mekkmester 😀 😛

Időszerű
volna levédetni a “FamilyFos” márkajelzést mint apcim barkácsolásainak
eredményei, végtermékei és következményei. :D:D:D 

Gonosznak
és elégedetlennek tűnhetek, de mint már korábban beszámoltam kert
rendészeti hozzáértéséről…szerintem érthető a véleményezésem. 

Ami még roppant emlékezetes rapid javítási technikája volt, az az előző számítógép asztalunk.

Történt,
hogy egy szép napon se szó se beszéd fogta magát a sz.g.asztal tartalma
(monitor rajta a cserép virág +ez+az, forró tea, hamutartó meg a franc
tudja még mi) eccer’csak vészes hirtelenséggel megindult felém…a
monitort sikerül mindössze elkapnom, azt is jobbára a fejemmel (
mondjuk ez volt a lényeg ) és közben a vállammal és térdemmel tartottam
úgy ahogy a szétszakadt asztalt.

Nos
ekkor apci…talán a zajra, amitől nem hallotta a tévét, odapillantott
és kérdőn nézett, hogy mit is csinálok, majd ült és nézett tovább míg
fel nem szólítottam, hogy valami legyen már…tétován megindult felénk,
bár segítő szándéknak nyomát sem láttam, ám a “mit csináljak” kérdésére
hirtelen felvilágosítottam és végül még arra is sikerült rávennem, hogy
állítsa helyre a károsult asztalt.

Nos
megtette…a görgő tört ki néhány csapolással egyetemben, ezt az én
kicsi egyetlenem úgy oldotta meg, hogy gyorsan kirohant kellékekért és
hosszas keregélést követően megtalálta a műanyag éthordó egyik elemét
és büszkén betolta a kitört görgő helyére, s jelentette, hogy KÉSZ!

Wazz…én is kész lettem a röhögéstől mikor megláttamNevetésNevetésNevetésNevetésNevetés

 Szal’ probléma megoldó képességért jár a pont. 🙂

És akkor még a többi apró-cseprő korszakalkotóit nem is említem, de ami késik múlik…majd időnként beszámolok azokról is.

Fergeteges élmény okozása garantált. 🙂 

Apcim mottója simán lehetne a “Fogjuk meg és vigyétek” 😀 

 

Kicsit jól elkanyarodtam a témától, ami nem is volt igazán 🙂

 

Eh…Írnom
kéne Lapátosnak, de semmihez semmi kedvem, meg még akadna egy rakás
hátralékom ami bekerül a befejezetlen kategóriámba mert ma már semmire
rá nem veszem magam az tuti. Bizonyára lefárasztott a sajtos tészta
főzés. 

Tehát pihennem kell, hogy túléljem magam 😀

 

Tsók a családnak, elmentem vagánynak! Csók

 

Egy gyerek feljegyzései…

venuszka

2006. Nov. 04.

Hozzászólások (0)



– Ne kényeztess el. Pontosan tudom, hogy nem kaphatok meg mindent, amit kérek. Csak próbára akarlak tenni.- Ne félj attól, hogy határozott legyél velem. Jobban szeretem, mint ha nem vagy az. Olyankor mindig tudom, hogy hányadán is állok.- Ne használj erőt ellenem. Ebből csak azt tanulom meg, hogy csak az erő, ami számít. Sokkal jobb, ha vezetnek.
– Ne légy következetlen. Ez összezavar, és arra ösztökél, hogy mindent megpróbáljak, hátha sikerül.
– Ne ígérgess, mert lehet, hogy nem tudod majd betartani. Ez csökkentené a beléd vetett bizalmamat.
– Ne dőlj be a provokációimnak, mert olyanokat mondok és teszek, amelyek fölbosszantanak. Mert ha igen, még több ilyen „győzelmet” fogok kicsikarni.
– Ne vedd nagyon a szívedre, amikor azt mondom: ”utállak”. Én sem gondolom ezt komolyan, de azt akarom, hogy bánd meg, amit velem tettél.
– Ne akard, hogy kisebbnek érezzem magam, mint amilyen vagyok. Mert ha igen, „nagyfiúként” fogok viselkedni.
– Ne csinálj meg nekem olyanokat, amiket én is meg tudok csinálni. Ettől úgy érzem magam mint egy kisgyerek, és továbbra is a szolgálatomban foglak tartani.
– Ne fordíts túl sok figyelmet a „rossz szokásaimra”. Ez csak arra biztat, hogy folytassam őket.
– Ne javíts ki mások előtt. Sokkal jobban odafigyelek, ha négyszemközt és csendben mondod el, amit akarsz.
– Ne próbálj meg a viselkedésemről lebeszélni egy konfliktus közepén. Bizonyos okok miatt sokkal rosszabb a fülem ilyen esetekben, az együttműködési készségem pedig még rosszabb. Az rendben van, hogy megteszed, amit akarsz, de ne beszéljünk róla, majd csak később.
– Ne prédikálj. Meglepődnél ha látnád, mennyire tisztában vagyok azzal, hogy mi a jó és mi a rossz.
– Ne éreztesd velem úgy, mintha a hibáim bűnök lennének. Meg kell tanulnom, hogy úgy hibázhassak, hogy azért még ne érezzem magam rossznak.
– Ne szidjál. Ha mégis megteszed, úgy kell ez ellen védekeznem, hogy süketnek tettetem magam.
– Ne kelljen megmagyaráznom, hogy miért tettem valamit rosszul. Néha tényleg nem tudom, miért tettem.
– Ne tedd próbára nagyon az őszinteségemet. Lehet, hogy annyira megijesztesz, hogy hazudnom kell.
– Ne felejtsd el, hogy imádok mindent kipróbálni. Sokat tanulok ebből, így hát viseld el.
– Ne védj meg tetteim következményeitől. Ezekből tudok tanulni.
– Ne figyelj oda túlzottan az apróbb betegségeimre. Lehet, hogy élvezni fogom a betegséget, ha ilyenkor sokkal jobban odafigyelsz rám.
– Ne vezess félre, ha őszintén kérdezek valamit. Mert ha igen, akkor azon fogod magad észrevenni, hogy nem teszek fel több kérdést, és valahol máshol próbálok választ találni.
– Ne válaszolj a „hülye” vagy értelmetlen kérdésekre. Mert ha igen, akkor azon veheted észre magad, hogy állandóan „kérdésekkel tartalak”.
– Soha ne akarj úgy tűnni, mintha tökéletes, vagy csalhatatlan volnál. Én nem tudom ehhez mérni magamat.
– Ne izgulj amiatt, hogy kevés időt töltünk együtt. Az számít, hogy hogyan töltjük el az időt, amit együtt töltünk.
– Ne keltsék fel félelmeim az aggodalmadat. Ettől én még jobban fogok félni. Mutass bátorságot.
– Ne felejtsd, hogy nem tudok jó adag megértés és bátorítás nélkül meglenni, és – ha tényleg megérdemlem – a dicsérő jóváhagyást is hiányolom. A szidást azonban sosem.
– Kezelj úgy, mint ahogy a barátaidat kezeled, és akkor én is a barátoddá válok. Ne felejtsd, többet tanulok a jó példából, mint a kritikákból.
– Na és nagyon szeretlek, és kérlek, te is szeress…Kacsintás

 

egy kis semmi :)

venuszka

2006. Oct. 26.

Hozzászólások (0)

Időszerű
volna beszámolnom valami érdekfeszítőről, csak úgy saját
szórakoztatásom érdekében is, de a jelek szerint meglehetősen unalmas
napok járnak rám. 🙂
Ez persze gyakran nem is hátrány, de azért csak jól jönne egy kis izgalom. 😀
Hát így megy ez, ha éppen baromira ráérek akkor semmi említésreméltó esemény…
Pedig
ma főznöm sem kell, na persze hétközben máskor sem lenne muszáj, mert
kiccsalád eszik a dolgozójában, meg ugye nem is szoktam túlzásba vinni,
de ezt már sejtetni engedtem korábbi bejegyzéseimben. 😀
Ehhez kapcsolódó mottóm lehetne: Nem kenek zsíroskenyeret sem mert nálam az már főzésnek számít. 🙂
A
takarítás is kipipálva, tegnap magamra öltöttem az otthonkát és a
szükséges tisztasági felszereléssel végig viharzottam a lakáson, még az
eldugottabb részeken is. KirályKirályKirály
Én
nem tom’ mi bajom lehet, de időnként ellenállhatatlan vágy fog el ilyen
jellegű tevékenységek iránt, de azért általában tudok uralkodni
magamon, így eredményesen sikerül leküzdöm ezt a kényszeres érzést. 🙂 Ártatlan
Most tehát rövid…nagyon rövid ideig más dolgom nincs mint kivárni az újabb rombolások eredményeit.
Ismervén kiccsalád életvitelét erre tutira nem kell sokat várnom…elég lesz pont addig míg hazaérnek. 🙂
Barinőmmel
közben épp próbáljuk túllicitálni egymást, hogy kinek hátrányosabb a
helyzete, nekem akinek tetemes levélírási restanciám van, vagy Neki,
mert suliba kell mennie délután.
Maradjunk annyiban, hogy egyformán szahar mindkettőnknek. De azért Neki kicsit jobban az. 😀 😀 😀
Este
újra előbányásztam a több évvel ezelőtt elkezdett (úgy kb.’56-ban mikor
jöttek a tankok…) 😀 és néha-néha folytatott foltmintás (patchwork)
ágytakaró kezdeményemet és buzgón elkészítettem egy újabb blokkot
rajta…benne..hozzá…a megfelelő rész aláhúzandó. 🙂
Bizonyára
életem főművének tekinthető, ha az időbeli ráfordítást tekintjük,
persze ehhez a címhez tanácsos lenne még földi létem alatt befejezni,
jelenleg erre kevés esélyt látok, még qrva sok van hátra.
Magyarázat: Abszolút kézimunka, 6szögekből ügyeskedem össze sk. -tű cérna…ilyenek 🙂
Íme egy részlet:

Azért
uccsó’ szülöttem Pipikém, adott némi energiát azon kérdésével melyből
kiviláglott, hogy reményei szerint van rá esély, hogy eccer’ kész is
lehet akár.
Megkérdezte, hogy csak unaloműzésképp csinálom, vagy takarózni is fogunk vele 🙂
Jelzem
ha valóban megtörténik a csoda akkor tuti nem fog vele senki takarózni,
még az ágy sem! Mert inkább vitrinbe teszem. 😀 Gondolom
megfogalmazódik a kérdés, hogy akkor meg mi a bánatnak…
Többek
közt mert remekül le tud kötni, este pl. annyira, hogy alig láttam
valamit kedvenc sorimból a született feleségekből. Talán nem is volt
nagy veszteség mert amennyit láttam belőle az kiemelkedően szahar volt
az eddigi részekhez képest.
Nah…miután
semmi nem történt velem és mégis ennyit tudtam róla írni, talán
fohászkodjunk, hogy ne is történjék említésre méltó. :D:D:D

No egyenlőre páááCsók

 

hosszú 7vége volt...

venuszka

2006. Oct. 24.

Hozzászólások (0)

Nem sokat írtam az elmúlt pár napban…pontosabban semmit. 🙂

Ezt most pótolnám is mielőtt a feledés homályába merülnének dolgos napjaim történései. 🙂

Bár
valszeg’ januárig nehéz lesz elfeledni, ugyanis kb. addigra fog
elfogyni az a rakás tüzifa amit a napokban kandalló méretűre
szabályoztunk. Minden játszott, láncfűrész, talicska, munkáskesztyű
miegymás és nem kevés szépérzék, kitartás hogy ne piramis hanem
megközelítőleg szabályos farakás legyen a végeredmény. -Ezt még
gyakorni nem árt. 😀

Dolgom végeztével a gyász lobogót is ki kellett tűznöm, tízből nyolc körmöm megsínylette a megmozdulásaimat. Foot in mouth

 

Múlt
héten nem igazán tettem említést ízletes ebédekről melyeket én
főztem…nos ez csak azért történhetett így, mert nem történt ilyen
esemény. 😀

Ellenben a 7végén többszörösen is behoztam a lemaradásomat.

Közreműködésemmel
elkészült 2 jó nagy tepsi rakott kel, sült hurka, tejfölös besamel
mártásos sajtos csirke mell, krumplipüré, tárkonyos ragu leves, Don
Pepe receptje alapján sonkás-gombás pizza, kefíres meggyes süti és nem
kefíres meggyes süti is 🙂

Vagyis naccerű’ voltam ismét. KirályÁrtatlanNevetés

 

Kicsit
nem figyeltem, s a kedvenc lánykám vasalásra vetemedett, ez egyébként
is meglepő fordulatnak bizonyult, ráadásul “eredményes” is volt…a
vadi új felsőjét sikeresen kivasalta…Barinőm szavaival élve végleg. 😀

(Neki is van kamasz lánya, így volt képes azonnal kikövetkeztetni.) 🙂 

Én is hasonlóképp kezdtem, majd belejön, az én ruháimon való gyakorlásról azonnal letiltottam a biztonság kedvéért. 🙂 

 

 Rengeteg a teendőm, én meg itt szorgalmaskodom ahelyett, hogy a lakást romtalanítanám, ezt pótolandó már itt se vagyok 🙂 

Béke!Csók

 

zöldpont :)

venuszka

2006. Oct. 20.

Hozzászólások (0)

A tegnapi napom igen ráérősnek ígérkezett, a folytatás mégis másképp alakult.

Nem
volt mese be kellett cipelni a virágokat még a combosabb fagyok előtt,
a hibiszkusszal nem is volt sok problem, bár átkoztam magam, hogy
mijaszaharnak kellett olyan átmérőjű agyagedénybe átültetnem mint egy
több100 éves tölgyfa törzse…:s

Érdekes lekivilágú növényke a szentem, míg a lakásban félettem óvtam semmi pénzért nem volt hajlandó virágot bontani.

Most,
hogy kikerült tavasszal  a szélsőséges időjárással megáldott
teraszunkra, hát növesztett annyi bimbót majd virágot, hogy komolyan
elámultam.

 

Most
persze a fűtés áldásos hatására gondolom úgy fognak lepotyogni a
bimbócskák mint az érett gesztenyék. Főként, hogy csak a kandalló mellé
tudtam begyömöszölni ezzel a bazi nagy cseréppel. 😀

Bizonyára
jobb helyet érdemelne, de már így is örülhet, hogy nem a szeméttelepen
végzte, ugyanis kezdődő bizonytalanságom leplezendő, kikértem apcim
véleményét, hogy szte hova kéne tenni…erre ő nemes eccerűséggel’
visszakérdezett, hogy őszintén kíváncsi vagyok-e a véleményére, mert
aszerint a kukába…

Ekkor  éreztem rá, hogy eléggé magamra maradtam a problémámmal és hát így oldottam meg. 🙂

Apci egyébként sem a növények jóbarátja, hozzáértéséről már nem is teszek említést.

Illetve azért mégis csak megér egy gondolatmenetnyit. 🙂

Anno
a selyemakácom pályafutását sikerült derékba törnie szinte szó szerint,
történt, hogy 3 évig küzdöttem szegénykém életben tartásával, első két
évben a fagyok áldozatává vált, majd a következő évben mikor már a
fagyok nem tudták ledönteni, tőből lerágta a kutya. :s

De
a nagy túlélő ennek dacára végre elérte a 4. évben a majdnem 120
centit. 😀 Naponta mentem ki hozzá és gyönyörködtem a látványban,
ápoltam a megtépázott lelkét. 🙂

Egy
szép napon apcira rátört a ‘dekénetennemvalamitaházkörül’ érzés és
elgondolását tettekre váltotta…bár inkább üldögélt volna egy csendes
sarokban míg elmúlik a kényszer… 

Nos
az én apcim felfegyverkezve megkezdte a kertrendezést. Kis idő
elteltével büszkén és elégedetten ráncigált ki a kertbe, hogy közösen
csodálhassuk meg munkája gyümölcsét. És én eleinte valóban elismerően 
pásztáztam végig a kertünkön -aztán megpillantottam a térdmagasságig
visszametszett selyemakácomat. Ekkor átsuhant az agyamon a gondolat,
hogy a saját metszőollójával teszem egy életre harcképtelenné. Sikoltás

Persze később lecsillapodtak a kedélyek, de azóta nem önnállósíthatja magát a kertben a fűnyírás kivételével. 

Asse’ erőssége igazán, de már elég jól halad, miután vasároltunk egy benyás fűnyírót.

Az elektromosnak folyamatosan sikerült elnyírnia a zsinórját, alkalmanként akár többször is. 🙂

Mikor hirtelen elszállt az áram, már tudtuk, hogy na most sikerült. 😀

Arról
nem is beszélve, hogy azon kérdésemre, hogy ide volt ültetve egy virág,
mi lett vele? Az ártatlan pillantásokkal  teli válasza: -Nem tudom, nem
láttam… 

 

A kaktuszok lecipelése már kényelmetlenebb feladat volt, tekintve, hogy mindenhol és bárhol szúrnak. 🙂

Egy
vérvételnél azért lényegesen megnyugtatóbb élmény volt, mivel ott ugye
előre lehet sejteni, hogy no most aztán jól megdöfnek…itt meg már
csak arra eszmél az ember jánya több ízben is,
hogy…”arohadtéletbedemegszúrt!”

No de megéri a véráldozatot mert igen meghálálja 🙂 :

Jövő
őszöm megnehezítendő, egy rakás leander hajtást is gyökereztetek,
jelentem kellő sikerrel, kivétel nélkül megeredtek.  (a zöldujjú vénuszka) Király

 

a nagyon ráérős...:)

venuszka

2006. Oct. 19.

Hozzászólások (0)

Azt látom ma nagyon laza és meglehetősen ráérős napra virradtam.

Semmihez még annyi kedvem sem vala…vagyis újra itt. Király

Nem mintha nem írtam volna már ki az összes tintát a klavimból mára…de azér’is teszek még kíséerleteket. 🙂

Dícséretemre
legyen mondva, az imént pihenésképp elmosogattam és ha már kitévedtem a
konyhába megszemléltem a lehetséges élelem forrásainkat. Azt kellett
tapasztalnom, hogy a pár nappal ezelőtti római tálas ebédkezdemény
kiccsalád’ szerint ugyan kifogástalanul mennyei…ennek ellentmondani
látszik az a tény miszerint még mindig ott égtelenkedik legalább a fele
a hűtőben. Hát nem tom’ ezekután megbízhatok-e bennük és ki mikor mond
igazat… HatározatlanNevetés

Valamit biztosan ettek…valami mást… 😀

Érdemes
volna talán körülnéznem a fiaim szobájában tüzetesebben, régebben is
volt már rá példa, hogy rendrakás címszó alatt az ágyneműtartójukba
summantották be a tányérokat (néha a maradék szendviccsel egyetemben).

Talán
most is érdekes leletekre bukkanhatnék, még így a romlási és
megsemmisülési folyamatokat időben elcsípve és kielemezhetném mivel
tartották életben magukat a főztöm helyett. Ami “anya tök jó lett”…
ugye…:D

De most
ehhez sincs indíttatásom, no meg azért sem, mert félő netán összefutnék
náluk idegennel mint máig harcoló német alakulatok, baziloszaurusz
mumifikálódott teteme vagy hasonló leletek.

Bármi megtörténhet alapon. 🙂

Vagyis
ezt kihagyom és megelégedek ama ténnyel, hogy mindennek ellenére
egészségesen virulnak. és nem is látszanakk vészesen lesoványodottnak.

Kezdenek hazaszállingózni az imádott szaporulataimCsók,
ez bennem ösztönösen anyai folyamatokat indít be, vagyis lekáderezem
őket, rávilágítok hasznos (elvégzésre váró) teendőikre melyeket
valszeg’ részben sem fognak teljesíteni, mert ugye ehhez nem ártana egy
követendő minta, ezt ma sajnos képtelen vagyok produkálniNevetés) de legalább a lelki békém helyrebillen egy ‘letudtameztisatöbbimárnemrajtambukik’ érzés kíséretében. 🙂

???Nem én lennék az év anyukája??? Mik vannak és mekkorákMeglepett…valahogy azé’ feldolgozom a traumát. 😀

« Régebbi bejegyzések
Frissebb bejegyzések »
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!