Béke Veletek! 🙂
Este már nem írtam, de nem is naon volt mit. Punnyadás-tévézés, aztán kedvenc barinőmmel nagy hallgatások :D:D:D közben fórumok olvasgatása volt a változatos progim.
A macska-madár ügy is szerencsésen megoldódott, mire erőt vettem magamon, hogy megtekintsem mizu, addigra hál’isten szinte uccsó tollig elfogyasztotta cicuskám az áldozatot.
Ennek azért örültem…ha már így alakult ugye…
Az ajtó is erőt vett magán és rendbejött a zár, ellenben tönkrement a zsanér így lakatos helyett asztalost kellett hívni, de ez volt a szerencséebb…no meg az olcsóbb végkifejlet is. 🙂
800 píz pápá és máris a szabad ki-be járásunk biztosítva vagyon. 😀
Apcim megen remekelt helyzetmegoldó képességből, két alternatívát javasolt mikor még nem sejtettük, hogy rendbejött a zár.
1. Berúgja aztán meglátjuk mi marad belőle…
2. Lakatos mestert hívunk.
Lelki szemeim előtt lepergett a képsor, hogy amilyen gyakorlati ember az enyém…tuti, hogy első rúgásra eltrafálja az ajtó közepén leledző üveg csíkot. (gonosznak tűnhetek, de bizony tudom mit beszélek) :D:D:D
15 év az már tapasztalat bárki elhiheti. 🙂
Így szinte gondolkodás nélkül vágtam rá, hogy – lakatost akarok!!! Kerül amibe kerül.
Lazán adtam elő…ugyanis természetesen megen mínuszban a számlánk, de hát egyszer élünk legyünk nagyvonalúak…vagy legalábbis tegyünk úgy. 😀
Aztán ugye a fent említett okokból kifolyólag mégsem volt rá szükség.
Tegnap már nem lehett tovább halogatni és venni kellett a legkissebbemnek valami cipő félét, mert totálisan leamortizálta a tavaszi “új” cipőjét.
Elsőszülöttem is velünk tartott, gondolván majd ő is jól elkölti a szülinapjára kapott anyagi támogatást…persze az igényei nem voltak kompatibilisek a kínálattal, így ma újra nyakunkba vesszük a várost.
Már előre látom szomorú sorsomat mikor üzletből ki-üzletbe be…kimerülésig.
Felmerül bennem a kérdés miért is adtam pénzt (is) a szülinapjára… :D:D:D
Ami jelentem igen jól sikerült eltekintve attól, hogy rég nem látott anyám (erről majd talán a későbbiekben) ajándékozási vágyait kiélte 18 év alatt ha jól számolom talán először, és még mintha sértődöttséget is véltem volna felfedezni az ajándékhoz szánt üdvözlő sorai közt. Véleményem szerint kissé későn kezd el pályázi az Év Nagymamája címre..de lehet, hogy rosszul veszem az adást, ezen még morfondírozom kicsit és megírom mire jutok. Illetve inkább most megírom akkor éppen mit gondoltam, csak ugye még nem volt jó kis blogom 
:
“A nagy meglepetés az volt, hogy anyám horgolt neki egy takarót meg egy ötezrest küldött a Húgomékkal, hogy adják át…na meg persze egy némileg cinikus levelet is mellékelt hozzá, de nem volt annyira veszélyes, játszotta a mártír nagymamát aki nem tudja mi rosszat tett, hogy nem foglalkozik vele az unoka “mert biztos valaki befolyásolta”… na kb. ennyit várthattunk tőle.
Írt neki a lánykám egy köszönő sms-t amiben azért megjegyezte, hogy semmi problémája nincs és köszöni az ajit meg, hogy gondolt rá a mama…és biztos a fiúk is örülnének neki…
Vártam, hogy esetleg válaszolni fog, de nem így történt.
Ebből azt gondolom, hogy annyira talán mégsem hiányoznak neki a kölkeim.
Majd talán ők is kapnak egy levélkét a 18.-ra, hogy milyen kár, hogy kimaradtak a boldog évek.
Biztos azt várja, hogy a gyerekek keressék meg, én meg azt gondolom, hogy ő a felnőtt ha úgy érzi tegye meg a kezdő lépést, ha pedig annyira önérzetes, hogy ez neki nem fér bele az értékrendjébe akkor meg ne mártírkodjon.
Aztán lehet, hogy én látom rosszul vagy éppen másképp mint kéne, de ewan.
Én megüzentem kb. 1 éve a húgommal, mikor állítólag neki panaszkodott, hogy szeretné látni az unokáit, hogy szóljon mikor jó neki, odaviszem ahova mondja és akkor megyek értük amikor akarja, velem nem is kell találkoznia.
Azóta se üzent…no comment.”
Az Év Apukája címet viszont méltán kiérdemelte a figyelmesnek nem éppen mondható exem. Nemes eccerű’séggel még egy sms-t is elfelejtett megejteni egy szem lánya 18. szülinapjára..melyet azért másnap pótolt a nagytudású.
Érzéketlen barom.
Mindezek ellenére mint mondtam igen jól sikerült az ünnepség.
Kezdődött azzal, hogy a az előző éjjel felfújt (nem könnyen éltem túl és néhányba beleimátkoztam pár ezrest, ami már azért sem volt eccerű’ mert a lufi rövidebb volt mint a píz :):):) lufi halmazt rászórták a tesók a nővérkéjükre. 🙂 Szemmel láthatóan örült Ő ennek. 🙂
(a dátum nem az aminek látszik, néha meghülyül a gép)
A többi ajándék is nagy sikert aratott.
Még vettünk Neki egy hajkisimító szerkezetet és egy hajszárítót mert az övé pár hete beadta a kulcsot.
Megvettem egy régi nagy vágyálom tárgyát is az IKEA-ban, egy baldachint az ágya fölé, még szerencsém is volt mert most le volt árazva ahhoz képest mint mikor kinézte magának.
A kis kabala malackát rátűztem a képeslapra amire írtam pár szép idézetet és a Beney Zsuzsa: Hogyan vártalak versét. Meg pár plüsst kapott még a fiúktól.
A Húgoméktól egy szép órát kapott amit ő választott, így még tetszik is neki. 🙂
Na meg persze a torta, az erről készült videót sikeres elszahartam, így sajna a gyertyafújásos fejezet elszállt a semmibe…vagy nem tom’ hova, pedig sikerült egyszerre az összeset elfújnia. Ügyes nagy lányom van nekem -szeretem! 
Neki meg egy balfék muterja :D:D:D Ewan ezt dobta ki a gép…viseljen. 🙂
Még tudnám folytatni, amit a későbbiekre halasztok…halaszthatatlan fontos teendőim miatt.
Ég áldja az erre tévedőket!
Pussz
Oldal ajánlása emailben
X
