...Hiszek a sárkányokban, a jó emberekben és egyéb fantázia szülte lényekben... :)

ez jó vagy nem...nem is tudom

Még élek, csak nem nagyon…

Mára a kicsi is elkapta tőlünk, bár ez borítékolható volt mégis mellbe vágott a felismerés.

Ha választhatnék akkor szívesebben ápolgatnám kiccsaládot mikor topon vagyok, de ugye ez nem kívánságműsor. Hát harcra fel!

 

Jéééé…tollas a hátam. talán egy angyalka vagyok??? neeem? hanem?? inkább csak palimadár… értem…

 

Tegnap ismét fel kellett ismerjem a frankót amit eddig is gyanítottam, hogy szeressem barátaimat, mert nekik is eszükbe fogok jutni amint szükségük lesz a segítségemre.

Kezd kicsit kellemetlenül érinteni a dolog, de jelenleg nincs kedvem hosszasan filózni rajta, s bár mindig megfogadom, hogy na majd legközelebb jó nagy NEM-et mondok…persze ez eddig igen csekély alkalommal fordult elő, ráadásul még lelkiismi furdalástól is szenvedtem miatta.

Engem már csak ilyen hülyén raktak össze az ősök. Ugye a rohanó világ meg az az átkozott kapkodás aztán évekig nyelhetem, hogy milyen elfuserált phina vagyok. Mentek volna moziba…-mindig erre jutok.

 

ügyeske voltam..ma is :)

Csak
összehoztam a bevásárlást és ismét rá kellett ébredjek, hogy ez nem az
én műfajom, tehát ha a nehéz gazdasági helyzetünket nem akarjuk tetézni
akkor sürgősen le kell szoknom erről a kiváltságomról. 😀

Vettem
egy csomó klafa dolgot, kici óccó megéri kategóriás konyharuhát vagy
törölköző…nem is tom’ pontosan, meg illatos gyertyákat, vanília ízű
teát ami még ződ’ is ráadásképp 😀 tiszta szerencse, hogy
észrevettem…mi lett volna velünk nélküle 😀

szemgolyó
alakú vattacukrot vagy mit…ez naon ocsmányul néz ki és sztem büdös
is, de a kölök odáig van tőle meg vissza (fene az ízlésficamát) 🙂

Némi
ehetőt is beszereztem, holnap sörétes azaz tarhonyás husi lesz a menü
és a savanyúságot se feledtem el…ez persze nem teljesen igaz…de
végül vettem 🙂 és kenyérért is volt időm visszaszaladni még a
pénztárhoz érés előtti másodpercekben. 🙂

Nem..egyáltalán
nem gyúrok az év háziasszonya címre bárki bármit is gondol, bár elég
valószínű, hogy ez meg sem fordult a fejekben. 🙂

Szal’
nem kell ezt erőltetni, szvsz apci is eképpen fog vélekedni ha a
kiadásaimról beszámolok neki holnap…ma kár lett volna mert nem
izgatta volna fel igazán -vállalati bulin volt és ilyenkor elég
beszámíthatatlan a memória terén.

Majd holnap sokkolom mikor képben lesz. 😀

Nem
annyira voltam vele közlékeny, meg is jegyezte, hogy tán’ neheztelek-e
valamiért, de megnyugtattam, hogy ugyan már…persze közben meg orvul
gondoltam majd fogsz te! de csak holnap :D:D:D 

Nagyon
igyekezett palástolni a buli folyamán szerzett állapotát, de sajnos
minden megfontolt és jól átgondolt tagoltnak indult hangfoszlány
kezdeménye szélmalom harcnak tűnt, ezt később gondolom ő is belátta és
elvonult vízszintbe…bizony-bizony aktívan munkálkodtak nála a
mássalhangzó lopó manók :D:D:D 

Nem is értem ilyenkor mit erőlködik, eddig még sose tudott felülkerekedni magán, de hát képtelen belátni.

 

Hmmm…újabban milyen gyakran jut eszembe az én kis kedvenc blogom…bizti valami hiány pótlás, de rá nem jövök mi hiányzik.

Általában nem szokott ilyen halmozott közlési kényszerem lenni.

A rendszeresség meg végleg nem az én asztalom. 🙂

De szeretem mikor így meg tudom lepni magam és igazán jól meg is értjük egymást, ergo kiváló társaságom vagyon :D:D:D

Te is skizofrén vagy? Akkor már négyen vagyunk 🙂 🙂 🙂 

 

zanzásítva...

El kéne húznom a bótba’…de még a gondolata is fizikai fájdalmat okoz.

Nem tudom így, hogy lesz 7végén kajánk, de még gondolkodom a megoldáson. 🙂

Ahogy
sejtettem is, jól kiütött ez a megfázásosdi, semmihez se semmi
kedvem…és ahogy most áll a helyzet, szvsz nem is lesz ma egész nap.

Apci céges bulin van, ennek vonzata mindössze annyi lesz, hogy mire hazakúszik be lesz nyomva mint a rajz szög.

Tegnap olvastam és majd beszahartam a röhögéstől:

Nyuszika a tisztáshoz ért, a farkas meg a villanyszereléshez, de nem nagyon.

:D:D:D

Ki kell tűznöm a fekete lobogót wazz

Elfogyott a kedvenc rúzsom és sorozatban törnek le a körmeim. Szegény emberet még az ág/y is húzza 🙂

Cikáznak a gondolataim ezerrel, gondolom ez valami védekező reakció lehet boltba menés ellen. 😀

És természetesen a fontossági sorrendemet megint nem jól határoztam meg, de ez legyen a legnagyobb ballépésem. 🙂

Pár éve történt, még uccsó’ szülöttem kicsike volt olyan 4-5 éves kb. kis pálcika emberke..mint most is 🙂

Eleredt
az eső és megkértem, hogy hozza be a hintaágy párnáit. Boldogan szaladt
is, hogy fontossá tegye magát, felpakolta a fejére és büszkén
egyensúlyozott vele, de vészesen a terasz széle felé húzta a plusz súly
a fején 🙂 Mikor felhívtam a figyelmét a közelgő veszély lehetőségére,
lazán és kajánul megnyugatott, hogy -“ura vagyok a helyzetnek mami!” 😀

Természetesen abban a pillanatban meg is borult…le a teraszról párnástól mindenestől a kis vagány csákókám. 🙂

Persze
nagy tragedi nem történt mert alig 30 cm magasságból tette mindezt és a
párnák is sokat felfogtak a vetődésből. A (volt) virágaimról most nem
ejtenék említést :):):)

Középsőmnek is voltak édes beszólásai, a teljesség igénye nélkül lássuk csak egy aranyköpését 🙂

Még
a kicsi szopizott és egy ilyen alkalom után fiacskám odatelepedett
mellénk és elkezdte megtapogatni a cickókat és álmodozó tekintettel
elgondolkodva megkérdezte, hogy “-mijez anya? Puputeve?” :D:D:D

Akkor már uccsó szülöttem kedvenc és egyetlen jánykám se maradjon ki.

Érdeklődve tudakolta, hogy mi a kedvenc versem. Válaszom: a Walesi bárdok

Gyerek
elkerekdett szemmel kissé értetlenül, de mégis beletörődvén, hogy
anyámnak aztán lehet ízlése…bátortalanul ízlelgette a hallottakat –
“elszivárgok…!!?? hmm…” :D:D:D

Nah egyelőre ennyi voltam, a vásárláson még filózgatok…nem lehet csak úgy elkapkodni ám 🙂

 

jó vót' én mondom :)

Fantasztikusan jó kis előadás volt. Mindenkinek csak ajánlani tudom aki 2,5 óra tömény jókedvre vágyik! 🙂

A
színház ugyan nem valami hatalmas, de nagyon hangulatos és otthonos.
Igen jól éreztem magam, főleg miután megkértem apcit, hogy mellőzze a
fülsértő nevetés szerű fölhorkanásait, de legalábbis szorítsa
elviselhető keretek közé a dobhártyám megmentése érdekében. 😀

No de hát ebből is látszik, hogy eszméletlen jót hoztak ki magukból a szereplők.

Olyannyira,
hogy a mellettem ülő csaj elrugaszkodott a valóságtól is időnként és
egy-egy izgalmasabb szituációnál épp, hogy csak fel nem pattant a
helyéről annyira hevesen igyekezett instruálni a szereplőket. :D:D:D A
legdurvább az volt mikor az egyik konfliktus gyanús jelenetben heves
kézmozdulatokkal és hihetetlen izgalommal bekiáltott a színpadra, hogy
-BÚJJ MÁR EL!!! :D:D:D

Qrva jókat szórakoztam rajta is. A bábszínházban nem élik így át a gyerekek. Kicsit interaktív volt a nőci :):):)

Mindig
is rácsodálozással és némi gúnnyal tekintettem az olyan típusú
egyedekre akik nem tudnak bizonyos helyzetekben uralkodni magukon és
megnyilvánulásaikon.

Én
általában kontroll alatt tudom tartani magam, nem tudom persze mi a
jobb. Minden esetre nevetségesnek érezném magam hasonló szituációban és
azt nehezen viselném.

No de hát boldogok a leki szegények 😀 

 

Persze én sem voltam tökéletes mindig :):D:P

Történt
velem egyszer, hogy a konyhában serénykedtem miközben apci az udvaron
kártékonykodott éppen ( de naon gonosz vagyok én…istenemmm :D:D:D )
nah szal’ épp fontoskodom, de közben hallottam, hogy jön már be az én
emberem -gondoltam én, hogy ő jön-

és hát szégyen ide szégyen oda eleresztettem egy kis pinvint…mondhatni elszóltam magam 😀

ekkor a hátam mögött megszólalt egy férfihang, hogy “szép napot szomszédasszony!” :O:O:O

Pillanat tört része alatt megsemmisültem wazz :D:D:D

Erősen
helyzet vót’..nem is tudtam kijönni belőle, így inkább meg nem
történtnek próbáltam gondolni és eszerint viselkedni. Persze ezt ugye
nem igen lehet elfeledni, miután hosszú évek távlatából is még mindig
élesen él bennem a szitu. Gondolom a szomi sincs ezzel másképp 😀

Ritkán ugyan de azért volt még részem kínos pillanatokat átélni ez előtt és után is, majd időnként megosztok még párat. 🙂 

 

Más…döglődöm,
ill. kezdek. Utálom mert már most tudom, hogy amelyik megfázás nálam
így kezdődik az bizony hosszasan bennem fog időzni és megkeseríti pár
hetemet.

Egylőre még bizakodom, hogy megmaradok, persze a véleményem változtatási jogát továbbra is fenntartom. 🙂 

Minden esetre még élek. És mindenki döntse el maga, hogy ez jó avagy rossz hír. :P:P:P

 

No elzúzok mosogatni…:S 

Pénz, hírnév nem számít csak egészség legyen! 🙂

 

hideg-meleg..fagyhalál kilőve :)

A
tegnapi fűtés rendszer részleges felújítása projekt teljesen
igénybevette a kompromisszum készségemet, melyből amúgy is hadilábon
állok.

De hát mindent a melegért. 🙂

3 radiátor vált csere kötelessé, ennek következményei erősen kihatott a komfortérzetemre is. 🙂

Reggel
7-től hősiesen fáztam egészen éjjel 11-ig, mire végre rá lehetett
bólintani a fűtés próbára, mely hála az égieknek tökéletes sikerrel
járt és végre kicsomagolhattam magam a plédből amiben egész délután
fellelhető voltam.:)

Köztes
időben enyhítendő a fagyhalál közeli állapotokon nekiláttam sütni,
miután a szalagos fánkra esett a választásom, amihez ugye köztudottan
egyenletes meleg kell, különben a büdös életben nem fog megkelni..hát
begyújtottam a sütőt és míg szép lassan fölengedtem a fánk tészta is
megkelt. Aztán persze a szaggatásnál meg jól megfázott és pingpong
labda nagyságú fánkocskák sikeredtek belőle, de az íz kifogástalan
lett. Így mégis sikerélményként elkönyvelhető. 🙂

jah
és folyamatosan tesztelve volt a tűréshatárom is apci által,
egyfolytában nyafogott, hogy “úristendefélekhogynemfogsikerülni.” na
ezt elismételte számtalanszor – nem tudom milyen megfontolásból, tán’
gondolta nem rendelkezünk megfelelő felfogóképességgel.

Bár sztem csak saját magát sokkolta ráérő idejében ahelyett, hogy hasznossá tette volna magát.

Viszont
gyermeki lekesedéssel vette tudomásul, hogy lám mégis sikerült. Én
ennek több okból is nagyon örültem, végre abbahagyta a kántálást és még
melegvíz is lett, ennek minden pozitív következményével. 🙂 Egyetlen
negatívumként a mosogatást tudtam megemlíteni, ám végül ezt is
elfogadtam, miután hideg vízben lássuk be qrva szahar mosogatni és hát
így is úgy is rám várt ez a hálátlan feladat.

Ma nagy nap van, eljött az ideje az ÉDES BOSSZÚ-nak! Nevetés (Játékszín – Gálvölgyi; Hernádi; Tóth A.)

Így
délutánra nagyon csecse bogyónak kellenne lennem, bár ennek az
elhatározásnak eleget tennem hozott vagyis örökölt anyagból
meglehetősen emberes feladat lesz. 🙂

No de igyekszem kihozni magamból a lehetőségekhez mérten a legtöbbet.

(a nagy fehér porcelán isten előtt térdepelve eredményesebb lehetnék, de hát most nem ez a cél. ) 😀

Az
egyik ebkém ráébredt azon cseppet sem díjazandó tulajdonságára, hogy
minden különösebb erőfeszítés nélkül ki tud mászni a kerítésen, így két
napja rendszeresen az utcáról kell becserkészni. Kezdek besokallni,
lehet kitömöm. Egyelőre más 5letem nincs. Azért még saját érdekében
gondolkodom a megoldáson.

További
szépeket mindenkinek (mer’ ma ilyen jófej vagyok 😉 ) és jó szórakozást
nekem (mer’ minden szentnek maga felé…vagy magához!? nyúl a keze) Ártatlan 🙂

 

a teljesség igénye nélkül

Inkább
hosszú volt ez az éjszaka mint tartalmas, kissé át is lendültem és
olyankor csak pezsgek mint aranyhal a királyvízben és az alvás valahogy
csak nem sikerült. 

No problem, jó kis film kezdődött hajnali 4-kor, gondoltam majd közben szépen elszunyókálok és minden klafa lesz.

Hát
ez nem így történt, sajnáltam volna ha lemardok a film végéről, így
végig küzdöttem. Mire sikerült volna elpillednem, apci óracsörgésére
föl is riadtam.

Miután
tudatosult bennem, hogy ez nem nekem szól, jólesően végre álomba
zuhantam, komoly 10 percre talán…ekkor érzékeltem, hogy kedvenc
középsőm csendesen üldögél az ágyam szélén és próbálja halk nyögések és
sóhajok kíséretében észrevetetni magát. 

Ama
elképzelésével, hogy a mai napja nem az iskolába menés jegyében kéne,
hogy teljen…(remélhetőleg) elenyészőnek tűnő egészségügyi problémáját
kezdve megosztani velem a nyomaték kedvéért…

Jelentem
kevés sikerrel járt, ugyanis hamar kiderült, hogy dupla tesi a hétfői
kiképzés tárgya… és ezt az én fiacskám meglehetősen spártainak vélte,
s tett egy kísérletet…hátha… De rá kellett ébredjen, hogy ez egy
nagggyon gyengécske próbálkozás volt. 🙂

Ha
megérkezik majd letesztelem lesz-e kedve sz.gépezni vagy inkább
elpihen, ebből remekül le fogom tudni szűrni mennyire bizonyult
100%-osnak a megérzésem. 🙂 

 

Apci újabb értetlenkedése borzolt egyet az idegeimen ismét.

WC
ülőke zsanérja megadta magát…részben. Az egyik csavar el, és ezzel
egyetemben bele is törött. Lötyög, nyeklik. Kértem apcit mekkelje meeeg
mielőtt végelgyengül a trónus.

Meglepően rövid időn belül (1,5-2 óra) hozzá is látott…na ez a “látott” kicsit azé’ erős volt… 🙂

Mert
pont, hogy semmi normálistól eltérőt nem látott rajta. Ezt persze
megkönnyebült, de főképp értetlen fejjel tette, mintha éppen hülyének
nézne. És kezdte azt valótlan álomképet dédelgetni, hogy ezt a melót
megúszta… Míg rá nem világítottam a problémára újból, persze semmi
pontosításra nem volt szükség csak ismétlésre. És lám!

Ekkor már megtalálta a hiányzó láncszemet és rekord idő alatt megszületett a megoldás kulcsa is.

Ugyan
könyörögve kértem, hogy ne ismételje meg a másik (előző) ülőke
barkácsolási módszerét, mert csúfos kudarc vót’ már az is. S nem
kevésbe került egy újat venni végül. 🙂

Gondolta
akkor, hogy a törött csavar mellé közvetlenül betuszkol egy másikat,
persze fúró nélkül puszta őserővel. Így is tett, nem lett éppen
szép..használható se nagyon, de a csavar valahogy mégis beküzdte magát
a kívánt helyre.

Aztán nagy reccsenést követően szét is repesztette az ülőkét menten és teljes egészében. 😀

Tehát
más módszert javasoltam inkább. Hosszadalmas munkafolyamat vette
kezdetét, mérsékelten sok szentségelés közepette végül megoldást nyert
a porobléma.

Bár őszintén szólva még nem éreztem magamban kellő erőt, hogy megtekintsem az újabb mekk-elek megoldást.

Sőt úgy döntöttem míg használható addig nem is vizsgálódom tüzetesebben. 🙂 

Jobb a béke 🙂

 

Délután
még nekiláttam kutyát fésülni, meglepően rekord idő alatt, 2,5 óra
alatt sikerült szinte teljesen simára fésülnöm az ebkét.

Ez igen szép teljesítmény volt, tekintve az eddigi időráfordításomat, mely általában 4-5 órás non-stop robota volt.

Na most vagy javulni látszik a módszerem vagy kopaszodik a kutty. Vagy mindkettő 🙂 

 

Még passzolom, hogy délutánra mi lesz a progim, de ideje volna már valami maradandót alkotnom.

Elég
fölöslegesnek érzem magam az utóbbi időkben, talán nem is ok nélkül.
Semmi hasznos csak a napi rutin…elég lehangoló, főleg, hogy még
5letem sincs.

“Felszámolom magam, ráfizetéses vagyok…” 

 

Megyek is…persze azért még talán nem végleg…

 

Csak gyorsban néhány röpke gondolat....


Juhééé!!! Szerdán színházba megyünk vééégreee 🙂

Már annyira ki voltam éhezve némi kultúrára, hogy azt el sem tudom mondani.

És végre apci több hónapig tartó unszolásomra megszánt. Hihetetlen 🙂

Pedig
állítása szerint is ő is kultiválja a szórakozás ezen formáját, de ha
ez valóban így van akkor biza’ igen ügyesen titkolja. 🙂

 Gondolom
a darab ismertetésére senki nem kiváncsi, /én meg úgyis jelen leszek
remélhetőleg :):):)/ ha meg nem nyújt éppen feledhetetlen élményt..hát
akkor meg kár is volna fogyasszam a tintát a klavimból. :D:D:D 

 

Kicsiny falkám egyre fogy, ez részben jó, részben még jobb :D:D:D

Na
jó, nem vagyok ám ennyire szívtelen, sajnálom a kis nevelményeimet
idegenek karmai közé juttatni, de pont ezért igyekszem elég alapos
szűrőn átpaszírozni a jelentkezőket.

Igen
érdekes és külön faj némelyik érdeklődő…erről tudnék bővebben, de
most a késői időpotot figyelembe véve inkább tekintettel leszek magamra
és nem cseszem  föl a témával újra az “agyam” így elalvás környékén. :S

Gondolhatnánk,
hogy az eblétszám csökkenéssel egyenes arányban nő a bevételem is, ám
ez nem így van, inkább a kiadásom nőtt meg. Mer’ olyan ügyes kis
spórolós vagyok ugye. 😀 No de legalább volt miből. 🙂

 

körkép - helyenként madártávlatból

…is lehetne, de én már olyan jól megszoktam ezt a kis unalmas régit, hogy megtartom. 🙂

 

Jól elterveztem, hogy a szilvesztert ellazázom és otthonkában végig fogom tévézni.

Már évek óta nem láttam a szilveszteri műsort, bár lehet nem is olyan nagy veszteség…de nem is jött össze.

Ismik
telóztak, hogy mit csinálunk, megyünk-e valahova. Én balga meg
bevetítettem a kis fantáziátlan tervem miszerint otthonka + nagy tál
nasi és unalom a köbön.

Gondolom szánalmasan festhetett a programom, így közepesen erőszakosan meghívatták magukat…unatkozzunk együtt címszóval.

Hááát ezt 100%-osan sikerült teljesíteni. :D:D:D

De
a tavalyihoz képest még így is pozitív a leltár, mert azt egy rakás
unalmas emberkével töltöttük sajtos rudat rágcsálva és fohászkodván,
hogy könyörgöm legyen már vége, húzhassak már haza és soha többet ne
fogadjak el olyan meghívást amitől már eleve föláll a hátamon a szőr.

Újévi fogadalmat most sem tettem, ahogyan eddig sem volt megrögzött szokásom.

Ezt legalább nem lesz nehéz betartani és nem fogok azon depizni, hogy gyenge jellem vagyok. :):):)

 

Forintálisan van némi lemaradásom, de reménykedem, hogy pár hét és föllendül a bót…épp az utolsó éhenhalás előtti pillanatban.

Alapjában optimista vagyok, hiába is állítja rólam bárki (túl sokan is) az ellenkezőjét. 🙂

 

Halott virágok illatát nyögik a fák…láláláááááá 😀

 

Elsőszülöttem szerelmi élete sinen van -legalábbis úgy tűnik.

Vagyis ezen legalább nem kell görcsölnöm, ami szintén pozitív. 🙂

A
szalagavatóján is túl vagyunk. Igen szépségesre sikeredett. Ami némileg
beárnyékolta az megen a díszes rokonságomon múlott, ugyanis többen is
visszamondták szinte uccsó pillanatban a meghívást, nevezetesen a
hugomék, sógornőmék és a drágalátós örömapa is, hogy törölgetné
sündisznóval a sheggét az is! :S

Nem
ment könnyen, de túllépett rajta a lánykám és miután aki számított
(mint pl. én :D) ott volt teljes harci díszben, szerénységem toalettje
tartozéka volt az olajzöld körömlakkom, melyet nem győztem
titkolni…több kevesebb siker jellemezte erőfeszítéseimet. 🙂

3,5
órás szép és megható zenés táncos műsor volt, a szünetekben pedig
korábbi osztálybulik és kirándulásokról vetítettek videókat. Nagyon
megható volt látni mi lett abból az aprócska nőciből. 🙂

Büszke vagyok a lánykámra, szép okos, megfontolt csajszi…nem kis teljesítmény tőle ilyen anyával a mikroklímájában. 🙂

Egyszóval könnyű vele az élet, amit nem minden anya mondhta el a kamasz csemetéjéről.

 

Uccsó’
szülöttem még gyakorta borzolja az idegeimet. Most éppen új sportnak
kezdett hódolni, ami a görkorizás…ettől gyomorgörcsöt kapok, de
hagyom kibontakozni és közben fohászkodom, hogy ne legyenek maradandó
nyomai. 🙂

Középsőm
megkímél az extrém megnyilvánulásoktól, nála max arra kell ügyelnem,
hogy ne tehessen szert túl nagy és nehéz monitorra, mert szinte 100%-os
eséllyel előtte ülne mikor az rádől és maga alá temeti kocka fejű
csemetémet…legyen az bármilyen időpontban.  Esetleg még az a
balesetveszélyes helyzet is fenyegeti, hogy felborul vele vagy éppen a
lábára tolja a szgép széket:)

 

Hibiszkuszom
ismét virágba borult és 3 gyönyörű tenyérnyi dupla szirmú virág
pompázik rajta. Meglehetősen tavasziasan adja elő mint minden más is
jelenleg, remélem nem lesz böjtje…bár félő, hogy dehogynem.

Egyáltalán nem bánom, hogy eddig kimaradt a tél, de igen depresszív leszek ha megérkezik mégis.

 

7végén
sokkolt a hír miszerint egy kedves ismerős házaspár útjai szétváltak,
nem túl szokványos és annál megdöbbentőbb következményekkel.

Új pasi került a képbe, eddig nem túl egyedi, de a csaj gyerekét a nevelő apura hagyva hanyatt-homlok lelépett.

Nehéz
feldolgozni a hírt, miután minta anyaként ismertem meg és mint
kivülálló nagyon harmonikus és szeretetben gazdag házasságnak és
anya-fia kapcsolatnak tűnt az övék.

A
jelek szerint ez volt az édes máz ami alatt erjedt a cucc rendesen.
Sajnálom, hogy így alakultak a dolgaik, és sajnos már most látni vélem
a szomorú következményt.

Bár ne lenne igazam!

A jelekből ítélve, két szék közt a pada alá esetét jósolom sajna. 

Szerelem szerelem átkozott gyötrelem…

Na majd kiderül mit hoz a jövő.

 

Lassan összecihelődöm és felkészülök a fülészeten való hosszadalmas várakozásra az egyik kölkecskémmel.

Majd folyt köv.

Addig is Isten óvja a vénuszkákat! 🙂

Meg aki igényt tart rá. 😀 


 

de itt ám újra vénuszka :)

Specialításom
a túrós pogi szénégető módra szépen alakul, kicsit több lett mint amire
számítottam, illetve amennyi időt a konyhában terveztem szöszölni vele,
de azért nem aggódom, hogy ránk szárad. 🙂

 

Pár gondolat a karácsonyról…mármint a miénkről. 🙂

Kezdeném a fával, ha annyit mondok mikroszkópikus akkor ugye nem kell tovább ragoznom. 🙂

Bár apci nem kevés ideig kérette magát, hogy elárulja mekkora..mármint a fa…amit vett 😀

Már
ekkor sejthettem és sejtettem is, hogy ne számítsak nagy durranásra, de
amikor saját szememmel bizonyosodhattam meg a mammut fenyőnek nem
mondható fácskánkról, hát enyhén szólván is elhúzódó röhögö görcs
lépett fel nálam mint kísérő tünet.

Elméláztam, hogy talán a leandert kéne feldíszíteni helyette, hogy észre vehető legyen -karácsony van. 🙂

Végülis
egész tűrhető lett miután felöltöztettem. Sőt egyik évben már sikerült
egy igazán szép fát is beszerezni, szal’ pofám lapos. 🙂

Én mondtam, hogy tűrhető! Na meg, hogy szebb is vót’ már (eccer’). 🙂 

Egyébként bőven elegendő tűlevélkét potyogtat maga alá csekélyke méretéhez képest.elegendő=qrva sok :S

Varrtam rá néhány díszt is, ez mondjuk nem eléggé látszik, de nem biztos, hogy ez hátrány. 🙂

Bár nekem tecc. 🙂

Ajándékokról néhány gondolat: ki mit és mennyit érdemelt, kapott. 😀

Nos ezt a témát ki is merítettem.

 

Megejtettük uccsó szülöttem szülinapját is időközben, süttem neki tortá/kat.

Ezzel meg is pecsételődött a sorsom, karira már nem kellett több sütit gyártanom szerencsére. 

Kapott ajit is, a telót már előre megkapta így a nagy napra már csak aprósággal kecsegtettük (focilaszti)

Nézegette egy ideig és megjegyezte, hogy ez lehet, hogy nekünk csak apróság de neki nem.

Olyan aranyos volt. 🙂 Imádom! 

Kis szerény…legalább vmit tőlem is örökölt. 😀 

 

Kicsit csapongok, ez annak a következménye, hogy időnként hátra arcot vezényelek magamnak a sütőhöz.

A vendég karaktereket pedig az ujjamon egyre sokasodó égés nyomok okozzák. 🙂

 

Mi történt még lássuk csak…gondol-gondol…:)

 

A jánykám bepasizott, végre egy rendesnek tűnő tagot sikerült levadásszon. 🙂

Talán
maradandó lesz a kispasi. Eddig hősiesen viseli a nőciséggel járó
megpróbáltatásokat. Magas az inger küszöbe és van munkája…kiváló
tulajdonságok! 🙂

 

Ünnepek előtti örültek házán túl vagyunk, megdöbbentő módon apci is viszonylag jól viselte. Ez nagggyon pozitív. 🙂

Igaz
van némi balsejtelmem, mert idén karácsonykor nem sikeredett
megrendezzük az évi szokásos és jól bevált monumentális
összeveszésünket. Ez meglepő. Öregszünk…összeszoktunk..vagy valami
nem lenne kerek??? :o) Hát nem tom’, de majd kiderül gondolom.

Az is lehet, hogy csak csúszik a globális felmelegedés miatt ez is mint az idei tél. 🙂 

No para! Bepótoljuk tutira. 🙂

 

Sáskajárás
is meg volt, mi is voltunk vendégeskedni Lapátoséknál, sajnos nem csak
mi hanem tök idegenekkel is telve voltak, amit kevésbé szeretek, mert
nem azért mentem, hogy új arcokat lássak…jó lett volna a megszokott
régi is.

Így viszont nem volt túl feltűnő a távozásunk. Majd jönnek két ünnep között – jelentették be az örömhírt…

 

Volt migrénes fejgörcsöm is, ellenben az eszem-iszommal járó gyomorrontást családilag megúsztuk. -ez ritka.

 

Elkelt néhány kiskutyám is, de van még! 😀

Akinek álma vágya egy égedelem eleven, csodaszép és bájos talajradar akkor ne szalassza el a lehetőséget! 🙂

Helyes nem? Vegyétek-vigyétek! 🙂

 

aki bújt aki nem jövöööök :)

Mondhatni itt is vagyok 🙂 


rég jártam erre és sok minden történt közben, majd szép lassan
pótolgatom a lemaradásomat elsősorban magam miatt…mily meglepő igaz
😀 Anyám szerint önző vagyok és számító, na meg kissé gonosz, flegma,
csúnya és még sorolhatnám…de minek is, hisz ha ez mind igaz
változtatni úgysem tudok a géneken. Jól örökített a mutter, magának
köszönheti. 😀

Bár nem lenne ellenemre ha inkább moziba megy vagy kisszéket csinálnak a faterral…

 

Tetű lassú a net, de így megy ez már pár napja, tehát meglepődésre semmi ok.

Elvégre
mit is várhatok ha már hónapok óta nem fizettem be, persze ehhez nem
ártana ha küldenék a csekket…de hát ők tudják, én nem erőlködöm.

Majd jók kipöknek a rendszerből aztán ráérek akkor megrökönyödni. 🙂

 

Az
ÁKOS koncert nem volt rossz, de lehett volna jobb is. Persze nem a
zenén múlott hanem a hely nekem nem jött be (Aréna) nagy
volt..olyannyira, hogy még a színpadig se sikerült ellátnom, a tévén
-jányom szerint kivetítő..netán projektor- szal’ sztem meg tudjuk miről
beszélek.

Na a tévén láttam részleteket a koncertből és az nem volt olyan jó mint mikor a tömegben csápol az ember jánya. :S

Azért tűrhető volt nnna. Nem is beszélve a jegyek kedvező árfekvéséről. Repi jegy vót’ :D:D:D

 

Most gyors kicsattogok megsütni a pogácsáimat, aztán kedvemtől függően jövök…vagy nem. 🙂

 

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!