Még élek, csak nem nagyon…

Mára a kicsi is elkapta tőlünk, bár ez borítékolható volt mégis mellbe vágott a felismerés.

Ha választhatnék akkor szívesebben ápolgatnám kiccsaládot mikor topon vagyok, de ugye ez nem kívánságműsor. Hát harcra fel!

Jéééé…tollas a hátam. talán egy angyalka vagyok??? neeem? hanem?? inkább csak palimadár… értem…

Tegnap ismét fel kellett ismerjem a frankót amit eddig is gyanítottam, hogy szeressem barátaimat, mert nekik is eszükbe fogok jutni amint szükségük lesz a segítségemre.

Kezd kicsit kellemetlenül érinteni a dolog, de jelenleg nincs kedvem hosszasan filózni rajta, s bár mindig megfogadom, hogy na majd legközelebb jó nagy NEM-et mondok…persze ez eddig igen csekély alkalommal fordult elő, ráadásul még lelkiismi furdalástól is szenvedtem miatta.

Engem már csak ilyen hülyén raktak össze az ősök. Ugye a rohanó világ meg az az átkozott kapkodás aztán évekig nyelhetem, hogy milyen elfuserált phina vagyok. Mentek volna moziba…-mindig erre jutok.