zanzásítva…

El kéne húznom a bótba’…de még a gondolata is fizikai fájdalmat okoz.

Nem tudom így, hogy lesz 7végén kajánk, de még gondolkodom a megoldáson. 🙂

Ahogy

sejtettem is, jól kiütött ez a megfázásosdi, semmihez se semmi

kedvem…és ahogy most áll a helyzet, szvsz nem is lesz ma egész nap.

Apci céges bulin van, ennek vonzata mindössze annyi lesz, hogy mire hazakúszik be lesz nyomva mint a rajz szög.

Tegnap olvastam és majd beszahartam a röhögéstől:

Nyuszika a tisztáshoz ért, a farkas meg a villanyszereléshez, de nem nagyon.

:D:D:D

Ki kell tűznöm a fekete lobogót wazz

Elfogyott a kedvenc rúzsom és sorozatban törnek le a körmeim. Szegény emberet még az ág/y is húzza 🙂

Cikáznak a gondolataim ezerrel, gondolom ez valami védekező reakció lehet boltba menés ellen. 😀

És természetesen a fontossági sorrendemet megint nem jól határoztam meg, de ez legyen a legnagyobb ballépésem. 🙂

Pár éve történt, még uccsó’ szülöttem kicsike volt olyan 4-5 éves kb. kis pálcika emberke..mint most is 🙂

Eleredt

az eső és megkértem, hogy hozza be a hintaágy párnáit. Boldogan szaladt

is, hogy fontossá tegye magát, felpakolta a fejére és büszkén

egyensúlyozott vele, de vészesen a terasz széle felé húzta a plusz súly

a fején 🙂 Mikor felhívtam a figyelmét a közelgő veszély lehetőségére,

lazán és kajánul megnyugatott, hogy -“ura vagyok a helyzetnek mami!” 😀

Természetesen abban a pillanatban meg is borult…le a teraszról párnástól mindenestől a kis vagány csákókám. 🙂

Persze

nagy tragedi nem történt mert alig 30 cm magasságból tette mindezt és a

párnák is sokat felfogtak a vetődésből. A (volt) virágaimról most nem

ejtenék említést :):):)

Középsőmnek is voltak édes beszólásai, a teljesség igénye nélkül lássuk csak egy aranyköpését 🙂

Még

a kicsi szopizott és egy ilyen alkalom után fiacskám odatelepedett

mellénk és elkezdte megtapogatni a cickókat és álmodozó tekintettel

elgondolkodva megkérdezte, hogy “-mijez anya? Puputeve?” :D:D:D

Akkor már uccsó szülöttem kedvenc és egyetlen jánykám se maradjon ki.

Érdeklődve tudakolta, hogy mi a kedvenc versem. Válaszom: a Walesi bárdok

Gyerek

elkerekdett szemmel kissé értetlenül, de mégis beletörődvén, hogy

anyámnak aztán lehet ízlése…bátortalanul ízlelgette a hallottakat –

“elszivárgok…!!?? hmm…” :D:D:D

Nah egyelőre ennyi voltam, a vásárláson még filózgatok…nem lehet csak úgy elkapkodni ám 🙂

 

Tovább a blogra »