Fantasztikusan jó kis előadás volt. Mindenkinek csak ajánlani tudom aki 2,5 óra tömény jókedvre vágyik! 🙂
A
színház ugyan nem valami hatalmas, de nagyon hangulatos és otthonos.
Igen jól éreztem magam, főleg miután megkértem apcit, hogy mellőzze a
fülsértő nevetés szerű fölhorkanásait, de legalábbis szorítsa
elviselhető keretek közé a dobhártyám megmentése érdekében. 😀
No de hát ebből is látszik, hogy eszméletlen jót hoztak ki magukból a szereplők.
Olyannyira,
hogy a mellettem ülő csaj elrugaszkodott a valóságtól is időnként és
egy-egy izgalmasabb szituációnál épp, hogy csak fel nem pattant a
helyéről annyira hevesen igyekezett instruálni a szereplőket. :D:D:D A
legdurvább az volt mikor az egyik konfliktus gyanús jelenetben heves
kézmozdulatokkal és hihetetlen izgalommal bekiáltott a színpadra, hogy
-BÚJJ MÁR EL!!! :D:D:D
Qrva jókat szórakoztam rajta is. A bábszínházban nem élik így át a gyerekek. Kicsit interaktív volt a nőci :):):)
Mindig
is rácsodálozással és némi gúnnyal tekintettem az olyan típusú
egyedekre akik nem tudnak bizonyos helyzetekben uralkodni magukon és
megnyilvánulásaikon.
Én
általában kontroll alatt tudom tartani magam, nem tudom persze mi a
jobb. Minden esetre nevetségesnek érezném magam hasonló szituációban és
azt nehezen viselném.
No de hát boldogok a leki szegények 😀
Persze én sem voltam tökéletes mindig :):D:P
Történt
velem egyszer, hogy a konyhában serénykedtem miközben apci az udvaron
kártékonykodott éppen ( de naon gonosz vagyok én…istenemmm :D:D:D )
nah szal’ épp fontoskodom, de közben hallottam, hogy jön már be az én
emberem -gondoltam én, hogy ő jön-
és hát szégyen ide szégyen oda eleresztettem egy kis pinvint…mondhatni elszóltam magam 😀
ekkor a hátam mögött megszólalt egy férfihang, hogy “szép napot szomszédasszony!” :O:O:O
Pillanat tört része alatt megsemmisültem wazz :D:D:D
Erősen
helyzet vót’..nem is tudtam kijönni belőle, így inkább meg nem
történtnek próbáltam gondolni és eszerint viselkedni. Persze ezt ugye
nem igen lehet elfeledni, miután hosszú évek távlatából is még mindig
élesen él bennem a szitu. Gondolom a szomi sincs ezzel másképp 😀
Ritkán ugyan de azért volt még részem kínos pillanatokat átélni ez előtt és után is, majd időnként megosztok még párat. 🙂
Más…döglődöm,
ill. kezdek. Utálom mert már most tudom, hogy amelyik megfázás nálam
így kezdődik az bizony hosszasan bennem fog időzni és megkeseríti pár
hetemet.
Egylőre még bizakodom, hogy megmaradok, persze a véleményem változtatási jogát továbbra is fenntartom. 🙂
Minden esetre még élek. És mindenki döntse el maga, hogy ez jó avagy rossz hír. :P:P:P
No elzúzok mosogatni…:S
Pénz, hírnév nem számít csak egészség legyen! 🙂