A
tegnapi fűtés rendszer részleges felújítása projekt teljesen
igénybevette a kompromisszum készségemet, melyből amúgy is hadilábon
állok.

De hát mindent a melegért. 🙂

3 radiátor vált csere kötelessé, ennek következményei erősen kihatott a komfortérzetemre is. 🙂

Reggel
7-től hősiesen fáztam egészen éjjel 11-ig, mire végre rá lehetett
bólintani a fűtés próbára, mely hála az égieknek tökéletes sikerrel
járt és végre kicsomagolhattam magam a plédből amiben egész délután
fellelhető voltam.:)

Köztes
időben enyhítendő a fagyhalál közeli állapotokon nekiláttam sütni,
miután a szalagos fánkra esett a választásom, amihez ugye köztudottan
egyenletes meleg kell, különben a büdös életben nem fog megkelni..hát
begyújtottam a sütőt és míg szép lassan fölengedtem a fánk tészta is
megkelt. Aztán persze a szaggatásnál meg jól megfázott és pingpong
labda nagyságú fánkocskák sikeredtek belőle, de az íz kifogástalan
lett. Így mégis sikerélményként elkönyvelhető. 🙂

jah
és folyamatosan tesztelve volt a tűréshatárom is apci által,
egyfolytában nyafogott, hogy “úristendefélekhogynemfogsikerülni.” na
ezt elismételte számtalanszor – nem tudom milyen megfontolásból, tán’
gondolta nem rendelkezünk megfelelő felfogóképességgel.

Bár sztem csak saját magát sokkolta ráérő idejében ahelyett, hogy hasznossá tette volna magát.

Viszont
gyermeki lekesedéssel vette tudomásul, hogy lám mégis sikerült. Én
ennek több okból is nagyon örültem, végre abbahagyta a kántálást és még
melegvíz is lett, ennek minden pozitív következményével. 🙂 Egyetlen
negatívumként a mosogatást tudtam megemlíteni, ám végül ezt is
elfogadtam, miután hideg vízben lássuk be qrva szahar mosogatni és hát
így is úgy is rám várt ez a hálátlan feladat.

Ma nagy nap van, eljött az ideje az ÉDES BOSSZÚ-nak! (Játékszín – Gálvölgyi; Hernádi; Tóth A.)

Így
délutánra nagyon csecse bogyónak kellenne lennem, bár ennek az
elhatározásnak eleget tennem hozott vagyis örökölt anyagból
meglehetősen emberes feladat lesz. 🙂

No de igyekszem kihozni magamból a lehetőségekhez mérten a legtöbbet.

(a nagy fehér porcelán isten előtt térdepelve eredményesebb lehetnék, de hát most nem ez a cél. ) 😀

Az
egyik ebkém ráébredt azon cseppet sem díjazandó tulajdonságára, hogy
minden különösebb erőfeszítés nélkül ki tud mászni a kerítésen, így két
napja rendszeresen az utcáról kell becserkészni. Kezdek besokallni,
lehet kitömöm. Egyelőre más 5letem nincs. Azért még saját érdekében
gondolkodom a megoldáson.

További
szépeket mindenkinek (mer’ ma ilyen jófej vagyok 😉 ) és jó szórakozást
nekem (mer’ minden szentnek maga felé…vagy magához!? nyúl a keze) 🙂