Inkább
hosszú volt ez az éjszaka mint tartalmas, kissé át is lendültem és
olyankor csak pezsgek mint aranyhal a királyvízben és az alvás valahogy
csak nem sikerült.
No problem, jó kis film kezdődött hajnali 4-kor, gondoltam majd közben szépen elszunyókálok és minden klafa lesz.
Hát
ez nem így történt, sajnáltam volna ha lemardok a film végéről, így
végig küzdöttem. Mire sikerült volna elpillednem, apci óracsörgésére
föl is riadtam.
Miután
tudatosult bennem, hogy ez nem nekem szól, jólesően végre álomba
zuhantam, komoly 10 percre talán…ekkor érzékeltem, hogy kedvenc
középsőm csendesen üldögél az ágyam szélén és próbálja halk nyögések és
sóhajok kíséretében észrevetetni magát.
Ama
elképzelésével, hogy a mai napja nem az iskolába menés jegyében kéne,
hogy teljen…(remélhetőleg) elenyészőnek tűnő egészségügyi problémáját
kezdve megosztani velem a nyomaték kedvéért…
Jelentem
kevés sikerrel járt, ugyanis hamar kiderült, hogy dupla tesi a hétfői
kiképzés tárgya… és ezt az én fiacskám meglehetősen spártainak vélte,
s tett egy kísérletet…hátha… De rá kellett ébredjen, hogy ez egy
nagggyon gyengécske próbálkozás volt. 🙂
Ha
megérkezik majd letesztelem lesz-e kedve sz.gépezni vagy inkább
elpihen, ebből remekül le fogom tudni szűrni mennyire bizonyult
100%-osnak a megérzésem. 🙂
Apci újabb értetlenkedése borzolt egyet az idegeimen ismét.
WC
ülőke zsanérja megadta magát…részben. Az egyik csavar el, és ezzel
egyetemben bele is törött. Lötyög, nyeklik. Kértem apcit mekkelje meeeg
mielőtt végelgyengül a trónus.
Meglepően rövid időn belül (1,5-2 óra) hozzá is látott…na ez a “látott” kicsit azé’ erős volt… 🙂
Mert
pont, hogy semmi normálistól eltérőt nem látott rajta. Ezt persze
megkönnyebült, de főképp értetlen fejjel tette, mintha éppen hülyének
nézne. És kezdte azt valótlan álomképet dédelgetni, hogy ezt a melót
megúszta… Míg rá nem világítottam a problémára újból, persze semmi
pontosításra nem volt szükség csak ismétlésre. És lám!
Ekkor már megtalálta a hiányzó láncszemet és rekord idő alatt megszületett a megoldás kulcsa is.
Ugyan
könyörögve kértem, hogy ne ismételje meg a másik (előző) ülőke
barkácsolási módszerét, mert csúfos kudarc vót’ már az is. S nem
kevésbe került egy újat venni végül. 🙂
Gondolta
akkor, hogy a törött csavar mellé közvetlenül betuszkol egy másikat,
persze fúró nélkül puszta őserővel. Így is tett, nem lett éppen
szép..használható se nagyon, de a csavar valahogy mégis beküzdte magát
a kívánt helyre.
Aztán nagy reccsenést követően szét is repesztette az ülőkét menten és teljes egészében. 😀
Tehát
más módszert javasoltam inkább. Hosszadalmas munkafolyamat vette
kezdetét, mérsékelten sok szentségelés közepette végül megoldást nyert
a porobléma.
Bár őszintén szólva még nem éreztem magamban kellő erőt, hogy megtekintsem az újabb mekk-elek megoldást.
Sőt úgy döntöttem míg használható addig nem is vizsgálódom tüzetesebben. 🙂
Jobb a béke 🙂
Délután
még nekiláttam kutyát fésülni, meglepően rekord idő alatt, 2,5 óra
alatt sikerült szinte teljesen simára fésülnöm az ebkét.
Ez igen szép teljesítmény volt, tekintve az eddigi időráfordításomat, mely általában 4-5 órás non-stop robota volt.
Na most vagy javulni látszik a módszerem vagy kopaszodik a kutty. Vagy mindkettő 🙂
Még passzolom, hogy délutánra mi lesz a progim, de ideje volna már valami maradandót alkotnom.
Elég
fölöslegesnek érzem magam az utóbbi időkben, talán nem is ok nélkül.
Semmi hasznos csak a napi rutin…elég lehangoló, főleg, hogy még
5letem sincs.
“Felszámolom magam, ráfizetéses vagyok…”
Megyek is…persze azért még talán nem végleg…