...Hiszek a sárkányokban, a jó emberekben és egyéb fantázia szülte lényekben... :)

Feri gépe!

 

 

A
történet gozso szemszögéből kerül leírásra, ahol valaki beleszól, azt ()-el
jelzem!




A kezdet:


(2005. január 9. 14:13)


“Történetem a következő: Még a Szeretet Ünnepe előtt felhívott egy távoli
rokon (Pista bátyám ángyikájának az unokatestvérének, a fiának a sógora… a
férje…) hogy segítsek neki „perszónál kompjútert „ venni. Ő mondta így, csak
idézem a szavait… Rokonnak, még ha távoli is (Pista bátyám ángyikájának az
unokatestvérének, a fiának a sógora… a férje…) nem mond nemet az ember ezért
ráálltam a dologra. Másnap megérkezett a Kedves Rokon (Pista bátyám
ángyikájának az unokatestvérének, a fiának a sógora… a férje…) és miután
hosszan kitárgyaltuk milyen is a mi rokonságunk (cirka 1óra hosszat…)
nekiálltunk gépet tervezni. Már ekkor éreztem némi szúrást a tarkóm tájékén…
Közölte elöljáróban, nem kell túl jó gép, csak „jáccásra” kellene a
lurkóknak..(9-12 éves fiúgyermekek). (A szúrás fokozatosan erősödött…)
Rávilágítottam ama kényszerű tényre hogy sajnos, pont a játékhoz kell egy izmos
hardver. Hosszas győzködés után elfogadta lehengerlő érveimet. Előkaptam néhány
árlistát, összeírtam pár konfigurációt, részletesen elmagyarázva, mi mire is
szolgál. (ismét 1 óra…) Azt elfelejtettem mondani, hogy a Kedves rokon (Pista
bátyám ángyikájának az unokatestvérének, a fiának a sógora… a férje…), az a
fajta ember, aki szeret mindent fél áron, abból is keményen alkudva vásárolni.
Miután közöltem vele az árakat és felmostuk a kómából, és hörögve így szólt:
„Hát ez drrrága….!” Konfigokat átírtam, próbáltam még jó áron, de a használhatóság
keretein belül maradni… Az ár még mindig nem felelt meg. Bevette a
szívgyógyszerét és megérdeklődte valami más módon nem lehetne e… Fejemhez
csaptam, persze itt a PH, mutattam neki pár nagyon jó hirdetést, ecsetelve hogy
ezzel bizony nem járna rosszul. (szúrás folyamatosan erősödött a tarkóm
tájékán, lassan átterjedt a homlokomra is…) Fanyalgás, vállvonogatás:
használt…garancia ki tudja milyen…stb. Egy idő után, sokat sejtetően rám
mosolygott, szinte már vicsorgott, és azt mondta hogy esetleg van e még más
lehetőség…Néztem értetlenül, elhomályosult tekintettel, nem értettem mit is
akar… Most már tudom: kamionról leesett árukra vadászott a Kedves Rokon. Sajnos
ebben nem tudtam segíteni, elköszöntünk egymástól. Ma délelőtt csörög a
telefonom, megállt az ütő bennem, ismerős volt a szám: Kedves Rokon… Közölte
hogy már sürgős lenne a dolog „mer a gyerekek a szomszédba járnak dúmháromazni,
meg kólofgyutizni.. Éppen hirdettem egy konfigot, le akarván rázni gyorsan
elsoroltam a paramétereket, nem felejtve közölni az árat… Hosszas hallgatás
után, így szólt: És ez OLYAN gép? Nyeltem egyet…lopott cucc kell, vazze? Ez
kell a szobakonyhás boldogságodhoz? Legyen… Mondom ja… Megvette…”




(a gozso által eladásra szánt számítógép így nézett ki:


Abit IC7 alaplap (1 hét gar)


CeleronD 2,8ghz (1 év gar)


Sapphire 9800Pro 128mb/256bit VGA (2 év gar)


2*256/400 Hynix chipes ddram (1év gar)


Thermaltake Tsunami, fekete ablakos ház (1 év gar)


Chieftec 360W táp HPC-360-202 (1 hó gar)


IBM 120gb HDD (ő elég régi, az első 120gb vinyók egyike volt, 1 hét gar))




(azért annyira forrón nem eszik azt a bizonyos kását!)




(17:43)


“na, most dobom el az agyam (fejem is belefájdult….) Kedves Rokon
keresni fog 6 órakor…majd írok a fejleményekről…”




(18:47)


“fejlemények, megigértem hogy beszámolok róla… csekély 45 perc telefonos
beszélgetés eredménye: megbeszélte a szomszédjával is a dolgot, aki ért ám
hozzá, most lett nekije ecédéel vizsgája szóval ez a gép amit én akartam, az ő
szavaival élve ”rátukmálni” nem köll…”mer’ végülis csak jáccásra kell a
büdös kölyköknek, arra meg yóóó az olcsóbb is.” (sic!) következő cuccost fogja
megvenni, miután egyeztetett az ecédéeles szomszéddal: 128 MB DDR ,40 GB
Maxtor, Celeron 1700, ASRock P4I45GV, 48x sony cdrom, atx ház…. és ez a gép sokkal
jobb ám, ”mer’ nem köll bele videjó se, ottan van rajta…” (sic!) szomszéd
már irja is neki a játékokat, dúmhárom, kólofgyuti, me’ valami növényes
játék… (ez mi lehet??? itt rágom magam rajta és nem tudok rájönni…) szóval,
csendes, elfojtott röhögés után letettem a kagylót….”




(19:08)


“ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ megvan….nem bírtam magammal, felhívtam.
konferenciabeszélgetéssel kiderült: ”növényes játék”=MOHAA”




(19:28)


“telefon csörög…tarkótáji fájdalom ujra erősödik: ismerős szám valami
leeshetett neki, mert azt kérdezte DVD filmeket nézhet e szerintem ezen a
gépen… ecédéeles szomszédot nem tudja hívni, ”mer’ éppen telepít valamit”
(sic!) és istenemre, ezt a ”telepít valamit”, olyan áhtattal mondja mintha
most fedezné fel a szomszéd az AIDS ellenszerét namosterremintmondjak?”




(20:07)


“na, akkor ujabb fejlemények…ma már nem lesz több mert kikapcsoltam a
telefonomat kicsit szorong, ezt érzem a hangján. hiába nagy beruházás ez a
gép..kb 50k lesz és évekig fogják majd használni. értem én. kérdései: látta
nálam azt a programot amivel olyan ”fajinakat” lehet csinálni. képből akár
szódavizes kancsó is lehet. (itt kicsit gondolkodtam, talán a photoshopra,
esetleg a corelra gondol?) hogy azt, majd ha legközelebb jön látogatóba (isten
őrizz!) odaadnám e neki. hoz majd pár floppyt, mer az is lesz ám a gépben, és
képzeljem el erre az ecédéeles kolléga nem gondolt, ez teljesen önállóan jutott
az eszébe…(vazze, tudod mennyiért vettem én ezeket) foly köv. mert
jegyzeteltem…”




(20:16)


“mielőtt valaki félreértene: ez nem olyan család akinek nem telne egy
normális cuccra. ha az lenne, akik ismernek, gondolhatják hogy nem csináltam
volna topicot belőle. asszony vette fel a vezetékes telefont…még
beszélgetnek. szépen zöldül”




(20:33)


“na, ujra itt vagyok…megszakadt a vonal…meg kiszakadt a dugó
véletlenül a falból… ujabb állatsággal próbált fárasztani, már nem sok
türelmem van hozzá. tavaly vettek valami digitális kamerát (mondjuk erről nem
is tudtam…) hogy az hogy fog eggyütt működni a perszonál kompjuterrel?
(komolyan mondom, ha ezt még egyszer mondja, rángógörcsöt fogok kapni..) mer
hogy a Zsuzsika esküvőjét (ez ki lehet?) milyen jó is volna majd ha tévén is
meg lehetne nézni. itt kezdtem elveszíteni a fonalat… nagy nehezen
kihámoztam, hogy közel egy év alatt a kamerát még nem tudták összehozni a
tv-vel (erre emlékszem, kb 15 éve jártam náluk, a tv valami Jácint). a
felvételeket azóta is a kamera lcd kijelzőjén nézik… szóval, össze kellene
kötni a géppel, a monitor mégiscsak ngyobb lesz mint az lcd kijelzőőőőőő itt
szakadt el a türelmem végeláthatatlan gombolyaga, és itt szakadt ki a
telefondugó a falból”




(20:37)


“ja, igen…tv=monitor. nála”




(20:42)


“de jó, holnap menni kell dolgozni. kis nyugi”




(20:45)


“hmm… most éppen drága egyetlen édesanyámat hívta, hogy miért is nem tud
velem beszélni… drága jó édesanyám meg engem, hogy miért is nem akarok a
Ferikééknek segíteni.”




(20:48)


“és holnap megveszik a gépet…istenem segíts! azt hiszem holnap nem fogok
fórumozni”




(20:50)


“viszont a fickó elsőrangú kőműves…hmmm…és én a tavaszzal garázst
akarok építeni”

(by Wolverine)



(21:23)


“nah, mentem aludni…Ferike távozz az álmomból”


(Folyik a téma kitárgyalása. A hangulat:
(by Wolverine))



(2005. január 10. 05:26)


“nah, itt vagyok ujra. felkeltem, viszaszereltem a vezetékes telefont,
bekapcsoltam a mobilt, töröltem a 23 nem fogadott hívásomat. szóval
bekapcsoltam a külvilágot, mert ugye komunikálni necesse est…vagy mi
kiváncsian tekintek a nap elé…”




(05:33)


“vazze mikor kel ez a jóember? minek? meg kell etetni a disznókat vagy mi
az isten…csörög…a külvilág strikes back”




(05:49)


“na, most rövid volt a telefonos meeting. ottan volt az ecédéeles szomszéd
is (lehet hogy ezek együtt etetik a disznókat?) az érdeklődés tárgyat csak
annyi képezte hogy ”világítós madzagot” hol tudnak venni…meg mire is
figyeljen a vásárláskor nehogy ezek a ”furmányos bótosok mást adjanak
helyette..”(sic!)(mi a jó istent adhatnak még ennél rosszabbat? via c3???)’
egyébként most gyorsan vágott az eszem, és rájöttem mijaza világítós
madzag…ezt is nálam látta… ezek ugy készülnek a bevásárlásra mintha valami
kirándulás lenne. gondolom kockás abroszba kisüsti, szalonna, kapanyél… na,
ki fejti meg a ”világítós madzag” rejtélyét? még nyugodt vagyok…”


(találgatások következtek a “világítós madzagra” nagy mennyiségben
:D)




(10:15)


“nos éppen számítástechnika órát tartok…gondoltam benézek… vannak ám
fejlemények, bőven… világítós madzagra még nem jöttetek rá?”


(10:28-kor micro fórumtárs megfejtette a kérdést: “világítós madzag”
= infra port)




(10:30)


“na, beugrottam ebédszünetben…. alakul a gépünk…”zinfra maj azé köll
hogy mennyen net is raja. zinternetet egyébként mére vegyék meg?” (anyádba…)
ezt mondjuk nem értettem, szünetben próbálta rám ömleszteni a hülyeségeit,
gyorsan leráztam. egyébként ugy érzem billeg az ecédéeles kollega gépe. amit
kihámoztam a szavakból valami ”fajin házba” köllött volna forrasztgatni. csak
sejtésem van, de szerintem at házba próbálják beletenni a lapot. ecédéeles
egyelőre nem vállalja. lap már van(kapom folyamatosan a híreket live show),
made in tajvan hátsó dzsunka balra.. ramot egyelőre nem kaptak, ”mer ami ócsó
lett vóna, nem akarták idejadni, oszt elmentünk másik bótba” te jó isten, ezt
az 5 cuccot hány boltból fogják megvennei?”




(10:35)


“az édes drága jó édesanyám is keresett…kérdezte hogy álla Ferikéék
gépe.. azt hiszem őt is ki fogom ma osztani… büdös kölkök meg nem letörölték
az ineternetet a tanári gépről? (kollega problémája…) szóval zajlik az
élet”




(13:39)


“türelmes ember vagyok egyébként…pedagógia rulzzz. inkább ugy figyelem
az eseményeket mint egy elmeorvos…”




(13:42)


“ma csak kétszer hallottam a ”perszónál kómpjuter” (sic!) kifejezést.
azóta kicsit rángatózik a fél arcom….”




(13:51)


“sörszagú hangon belehörögte a telefonba: tv-t vegyünk?”




(13:55)


“nah, összefoglalom a pillanatnyi helyzetet, és mentem okítani… lap már
van (ántisztatikuss) zacsiban. ház még képlékeny…nem tudom ezek a procit nem
akarják megvenni? tv-t kapnak tőlem…640*480 60hz.”




(13:57)


“”de biztos legyen ám az hogy szííínesss!” (sic!) festek rá
valamit…”




(16:01)


“Idézet telefonbeszélegetésből: “nem..igen…szerintem nem jó ötlet
feri bátyám…persze vindózkilencvenöt meg vindózkilenvenháromat lehet
feltenni…igen..nem…persze eltettem a monitort…színes, igen…szerintem
fog menni ezen a monitoron a vindózikszpé is…végül is ez nem attól
függ…neeem rááááérek…milyent?…persze ismerem…eldzsí azt ne
inkább…nekem plextor…igen elviszem a szódavízes programot…lajos nem
tudja….áááá..szerintem ne…zikszpé mellé nem megy a dossss…a gyerek majd
megtanulja másholll. iigennn…mari néném?…ő is várja már ugye?….nem…most
mennem kell…nem zinfra madzagja mindegy milyen hosszú…tiszteletemmm”
felvettem”




(17:02)


“nos, most a sulibóll válaszolok….mint említettem éppen szűlői
értekezlet van tehát ráérek. épp most tettem rendbe a gépet ”amiről a kölkök
letörölték a zintenetet….tettem egy egy uj parancsikont a
mozilla-nak…”




(17:47)


“megtettem az óvintézkedéseket: hívócsoportot hoztam létre Ferike
néven…belekerült a száma… kihúztam az a vezetékes telefont…elaknásítottam
az utat felénk…vizesárkot ástam…”




(17:50)


“szóval, ezt még nem írtam…van ám mobiltelefonja is. karácsonyra kapta a
feleségétől…ezt eddig nem tartottam fontosnak leírni, időközben kiderült hogy
eddig egyetlen telefonszámot tárol a telefonkönyvében… na,
találgassatok…nem lesz nehéz”




(17:55)


“az én számoma mentette el…gyorshívás is van ám, szomszéd beállította.
mire nem jó egy ilyen ecédéel vizsga… juj…van ujabb
hívás….leírjam…?”




(19:03)


“vazze’ az ecédéeles is oltást kapott számítástechnika ellen…mindjárt
összeszedem a gondolataimat…”




(19:36)


“telefonbeszélgetés 2. Igen Feri bátyám? Zsótikám mevettünk má
mindent…lejártuk a lábunkat a Lalival..vótunk vagy 4 bótba mire összgyött…a
Lali aszongya mégicsak jobb vóna ha te csinánád meg a masinát…nem tuggya ebbe a
házba beletenni aszongya…ilyen izét, mi má no…pötyögtetőt is tucc hozni?..tudod
amin írni köll…akkor a vindózkilencvenötöt meg a vindózkétezerháromat rá
tuggyuk mink tenni szerinted?…Lalinak is kéne maj valami de én tod hogy
nemértem ezeket az izéket…tévén tuggyuk maj nézni a filmet, igaz e?…vettünk
fénykábelt amit mondtál (fénykard kellene hogy leszúrjalak vele) …tudod (felesége
neve) nénéd vette nekem ezt a mobilt e…oszt csinátunk vele fenképeket…anyáddal
is beszétem tennap este (ezért külön fog kapni) …aszonta elgyöttök hozzánk, rég
vótatok ere..me’ még a zautódat se láttam…mondta anyád hogy építkezel…ezzel ne
problémázzá…tudod hogy miránk számíthaccc…. Kivonatolva közöltem, gondolom
nyögéseimre, elfojtott szitkokra nem vagytok kíváncsiak. Ez volt
19.00-kor…”




(19:45)


“attól félek mennem kell hozzájuk…nah ez már az én gondom lesz. viszek
fényképezőgépet…”




(19:51)


“felmerülnek bennem a kérdések:


1. milyen házat vehettek? at? itx?btx?


2. MI KELL A LALINAK?”


(
(by duracell89))



(20:34)


“asszony tartja a frontot vezetékes vonalon… nyugtassatok meg: ugye már
nem lehet sehol at házat venni”




(20:51)


“beszéltem a Lalival….”




(20:58)


“ez is oltást kapott számítástechnika ellen.. természetesen ismét játék
közben zavartak. karácsonyra megvettem ezt a hátom game-t és nem tudom
végigjátszani…”




(21:12)


“nos, a Lali problémája több rétegű, próbálom összefoglalni, idézni a
lényegi kérdéseket… az egyszerűség kedvéért a saját szavaimat nem idézném…
Aszongya a Lali: ”szija…képzejjed má el, máma én is me’ vettem a
zinternetet. mongyad má haver hova kössem ezt bele a gépembe…nekem csak ijjen
pékettő a masinériám..oszt több helymá’ nincsen ottan elől ahun a cd hajtó
van… (vegyél nagyob házat)




me’ van itten más gond is, tod beszétünk mink a Ferivel…ő aszonta hogy te
aszontad neki hogy lehet ám ugyis jáddzani hogy egymás ellen vagyunk (vazze’
kapd a vasvellát és adj neki)) osztán mijjen filmeket hozol maj a
Ferinek?…mer cseréhetnénk is ám…mostan szereztem meg a bakterházat..láttad
má?.nem meyg iga’ a zéngépemen, de mennéztük a szomszédba a dvd lejáddzón..erre
tucc valamit mondani? mé nem megy? mostan vettem bele a Ferivel uj cédé
jáddzód…mésse megy… (ennek ECDL?)




ha maj gyöttök gyere má át hozzánk is. ..oszt mongyad má mit kéne vennem ebbe a
masinériába. leattuk penteken a disznókat, most aszonta a zasszony
köthetek..igaz nem vót ócsó a zinternet se..” (sic!)”




(21:16)


“mit vehetett… modemet? feltöltös net elérést? hova akarja ez bekötni és
mi a jó eget…rettegek a szerdai naptól….”




(21:26)


“felhívom…nem hagy nyugodni mit vett…”




(21:29)


“tudni szertném mire számítsak…mi van ha tényleg megvette a zinternetet?
akkor leshettek majd”




(21:34)


“na, megvolt a csevej…rövid volt..


NETKIKKET VETT”




(23:00)


(
(by Esmein))



(23:27)


(


“Lali éppen egymás ellen jáddzik Feribával a növényes játékban.


Lali a vasvellát, Feribá a világító maddzagot választotta alapfegyvernek”
(by Esmein))




(2005. január 11. 06:33)


“nah, beengedem a külvilágot…telefon bekapcs..”




(14:17)


“nah…letettem a műszakot…


komoly gondot jelent nekem ez a NETKIKK….”




(14:39)


“nyomtató is lesz…”




(14:44)


“este összefoglalom a fejleményeket. cseréltem kazettát a
rögzítőben…”




(15:43)


“na, mentem…összeírom mit kell vinnem holnap.


vasvellát nem…az van…




mi sz istent csináljak ezzel a NETKIKKEL?”




(18:39)


“Szép jó estét mindenkiNET! A mai napom eredménye: tanítottam 14.00-ig.


14.00-18.00-ig:


-ujratelepítettem 8 gépet,


-leírtottam a vírusokat a főnök gépéről (mennyi sex oldal…hmmm felét se
ismertem…)


-festékpatront cseréltem a canon nyomtatóba


-tonert a hp-ba


-kiszedtem 2db fordítva berakott floppyt


-megforrasztottam egy monitor eltört kábelét


-közben el tudtam végre menni pisilni…


4-szer beszéltem Feri bátyámmal, 2-szer Lalival (nincs is ecédéel vizsgája,
csak a könyvet vette meg… beszélgetéseket rövidítve hamarosan közölni
fogom…(telefonomat kétszer töltöttem energetikailag…)”




(19:07)


“Feri bátyámmal ma négyszer volt szerencsém beszélni. Az alábbi
párbeszédet 2-ből kivonatolva készítettem. Hangfelvétel most nincs, mobil hívás
volt. (milesz a kazettákkal?)




szia zsótikám…ne haraguggyá má hogy máma nem kerestelek… (most gyújtottam
gyertyát épp e miatt Szent Antalnál) …akkor gyöttök hónap igaz e?
(jaj)…anyáddal beszétem máma aszonta 4 óra után gyöttök…anyádnak montam hogy
lenne mé maj valami, de adom a fijamat maj elmongya ő… (neeeeee) …csókolom
zsolti bácsi…asztat szeretném kérni hogy a ziskolába aszt monta a tanárnéni
hogy a gépen legyen má majd rajta az a dosz mer mink azt egészen nyolcadik
osztályik tanujjuk majd…meg a szomszédba van az az énekes játék ’szt mej el
teccik tudni hozni?…apukám kéri vissza a telefont.. (hogy legyen tartós
térerő hiányod…)..no megen én vagyok..beszétük a zasszonnyal hogy mellepnénk
még a gyerekeket valamivel..mennyé má most innen józsika….jáddzá a tv-vel (az
az szedd csak le a hátlapját)..no láttam nállad a mútkor aszt a papír
másollót…olyan mi pézbe kerűne?..nállatok van mos mé bót nyitva? (17.32)..vegyé
má nekem egyet (ekkor töröltem le véletlenül azt az image fájlt amiből vissza
tudtam volna gyorsan állítani a rendszert) aza1 aszt amillent láttam..nem baj
az ha hangos… (könyvelői mátrix nyomtató volt, ha jól emlékszem) … oszt az
színes?..vagy csak a tv-lesz maj szín, másolva má nem gyün ki belűle
úgy?..gyereknek van mé ijjen rajzlapja, me írólapja az maj jó lesz bele?…most
menek mer gyöttek a laliék..aszonta hí maj ő is…(mertem remélni)




folyt. köv.”




(19:29)


“Örülhettek…holnap nem leszek…




azt nem tudom meddig….”




(19:59)


“Beszélgetés Lalival No 1..


Kivonatolva, röviden. Ez marha hosszú beszélgetés volt, közben tölteni kellett
a telefonomat…




Szija…akkor hónap mennézed maj az én masinériámat is?…mit mondacc…minek a
zinternethe telefon…aszonták a bótba az a égbő gyön maj ki…külömben
is..telefonom a me’ van…mostan is errű hílak…százsemet vettem nem ojjan
régen…attak hozzá flópit is…pijacón vót ijjen árus osztan könyveket lehett nála
venni..onnan vettem…écédéél..aszonta az ember akinek számító gépe van, annak
kell ijjen..me hát..ócsón adta..ott áruta mellettem..beszégettünk mer’ soká vitték
el tűlem a tojást…há kellene maj levelezni, aszonygák gyórsabb min a pósta..meg
különbe is ki fene vesz béleget ha igy is lehet..me midég sorba kell áni a
póstán..csekket is lehet fizetni maj rajta…oszt arra má tucc mondani valamit
mén nem megy a mozi nállam?..hee?…asszonynal beszétünk…tudod a disznó..nem ő
hööhöhö…amit leattunk..kőtök mostan a gépre maj rendesen..legyen má
nórmális…hozzá má padot maj, ha gyössz…há 4 éve vettem…nyócvanötezeré vót…a mé
nem színes, maj’ te kifejleszted, vagy hogy mongyák…nem tagadom, jáddzásra…me
maj a zinternethö..”




(20:00)


“érdeklődtem az ECDL vizsga felől, arról hogy milyen gépe van..stb.
Próbáltam a diagnózist felállítani..




már bepakoltam a táskámba, ezeket viszem majd holnap. (képek hamarosan)”




(A képek (by gozso) 🙂










(20:32)


“nos így festek a nagy túra előtt…tortúra”




(21:11)


“fura…hmmm..vasárnap óta tart ez az ámokfutás…és most hiányérzetem
van…valami mazochizmus bujkálhat bennem..




nem üzen…nem hív…”




(2005. január 12. 03:21)


“jó hajnalt mindenkiNET!”




(9:58-12:07)


(kezd kialakulni a Feri bá’ fan club! hunluigi fórumtárs készített egy pár
díszegyenruhát. ők lennének:










)




(13:19)


(gozso reagált a pólóra, illetve a képeket övesző eszmecserére (a brainstorming
találóbb…))




“Gyerekek, mit csináltok ti itt?


Én csak elmeséltenm egy sztorit, és már póló is készül?


Tiszta kultuszt csináltok itt nekem”




(13:20)


(tailor:Feri bá’ kétségbe van esve, mert a zinternet, ami a zégből jön, a
zinternetgyűjtő mellé esik…és ezen még a fénykábel sem segít….


mindez szemléltetve:




)




(13:57)


“sajnos (hál’ istennek) még dolgozom. 4 után fogok menni supportálni…




tegnap fellapoztam az imakönyvet, felfrissítettem az ismereteimet…mire a
végére értem rájöttem hogy ez a Káma-Szútra…”




(14:16)


“hazaugrottam, bepakolni a kocsiba….nem nagyon férek el…ha kapok egy
fél gyesznót, hogy hozom haza?


csomagtartó 570l….”




(15:05)


(hunluigi nem zárta ki, hogy ha gozso beszámol a mai nap történéseiről, ihletet
merítve belőlük készül még jópár pólóterv.)




(19:57)


“hazaértem….”




(20:15)


“Nos, kezdeném egy kis szociológiai tanulmánnyal:




MEGÉRKEZÉS A SZÍNHELYRE


„kicsiny falum ott születtem én…nincs ott gyertya, nincs ott lámpa fény…”




Megérkeztünk Feri bátyámék házához. A várakozásnak megfelelően már nagyon várt
az egész család. Feri bátyám izibe elszalasztotta legkisebb fiát a szomszédba,
jöjjönek és ámuljanak, beköltözik a 21. század hozzájuk. A szokásos
udvariassági formulák után, visszautasítva a család vacsora meghívását:
tejszínhabos pacalpörkölt, dupla adag diótortával, mellé egy kis szacharinnal
cukrozott méz…kértem hogy csapjunk a lovak közé, mert engem várnak.
Közécsaptunk…megnéztük a gazdaságot, megcsodáltam Julit az óriási kan disznót
(micsoda paradoxon), a csirkéket… miután sikeresen kiverekedtem magam a baromfi
ólból és kitéptem a legnagyobb kutya szájából a telefonomat bevonultunk a
tetthelyre. Illetve vonultam volna, mert ekkorra már népes tömeg gyűlt össze.
Tisztelettel vegyes félelemmel néztek rám, gondoltam afféle nagy varázslónak
tartottak…


Bevonultunk a dolgozószobába, illetve vonultunk volna ha az ajtó mellett nem
terpeszkedett volna akkor diófa íróasztal, hogy csak lapjával fértem be
mellette. (58kg vagyok..)




A két büdös kölyök kaján vigyorral a képén, figyelte ténykedésemet, közben a
diótorta maradékát rágcsálták, arcukon jóízűen folyt le a szacharinnal
cukrozott méz…






Folyt. Köv: A KONFIG ÖSSZERAKÁSA…. a sublótból előkerülnek az
alkatrészek…”




(20:31)


(fellebben a fátyot a memóriákról:






csak a pontosság kedvéért: a képen 2db CRIMM lezárómodul látható!)




(20:40)


“nos itt kezdtem sejteni hogy nehezen fogom tudni összerakni a gépet.




de Feri bátyám….


mé…ezek nem jók…a bótba vettem a lalival…aszonták memórija köll bele a
gépbe…kedves fijatalember vót, be is zacskózta nekünk…kétezeröccáz forint
vót…”




(20:44)


“itt kezdtem el azon gondolkodni, hogy padlógázzal elhúzok a sunyiba…ehh
ha már ebben a marha ködben eljöttem idáig..sóhjatottam és előhúztam a saját
tartalék ramjaimat..




de az alaplap betette a kaput…


egyébként a faluban nincs számítástechnika bolt, csak ilyen vaskereskedés
szerűség…tudjátok kintről behozott, leepukkant, tv, videó, néha számítógép…


de ebből az üzemegységből négy is van…”




(20:44)


(
(by MUŁDER))



(20:49)


“első ránézésre az alaplap minden várakozást felülmúlt…kilegóztam a
cuccokat az asztal közepére, valami rendszert akartam vinni a dologba..






rendszer az volt…meg alaplap is meg cooler is…ehhh”




(a fórumos közönség határozottan sürgeti gozsot, hogy írja le amaz nagy
történetét, ami meg is érkezett…)


(21:40)


“A KONFIG ÖSSZERAKÁSA….




Nos, miután sikerült beküzdenem magam a szentélybe, „itten lesz maj’ a
perszónál kompúter” közölte Feri bátyám, kértem hogy kezdjünk hozzá. A rokonság
elcsendesedett, kissé hátrébb húzódtak, hogy némi levegőhöz juthassak.
Előkerültek a napokban vásárolt kincsek. Az „ántisztatikus” zacskóból
kipottyant az alaplap, mellette két alma gurult ki. „hőj…há ezt meg a lali
kereste…” (ekkor még nem volt jelen..) Tüzetesen szemügyre vettem a kissé
megviselt jószágot „memozgattam azokot a izéket rajta…mer ferdén áttak..me
húzogattam is kicsit…ho’ stábilak e…” Kicsit idegesen tapogattam meg a belső
zsebemet…rendben van, gyógyszer nálam. Valami fura volt…mintha hiányérzetem
lett volna az ASUS eme remek termékében…igen a coolert tartó keret kissé törött
volt. „mennézegette a Józsika oszt a zannyuk me’ kikapta a kezibű” megvolt a
magyarázat. Lássuk a többi cuccot. Memória? Dicsfény a Rokon arcán..”va’
há”…belenyúlt a sublót fiókjába és a kezembe nyomta. Alkohollal megpróbáltam
leműteni róla a ráragadt rágó, csoki és némi testnedveket (takony, magyarul…)
Kár volt…ezt a memóriát az isten nem arra teremtette hogy Feri bátyám gépében
muzsikáljon..Utoljára RDRAm-os lapokhoz adhattak ilyet, egyszerű C-RIMM modul
volt. Finoman, eufemizálva megpróbáltam közölni házigazdámmal a tényeket..( nem
mondhattam hogy vazze mi a szart vettél?). A sokaság fehördült…Nem lesz a
Ferinek gépe. A kicsinyek sírósra görbült szájjal, a felnőttek csalódott
fenyegető arccal néztek rám..Éreztem, itt vér fog folyni ha nem
folytatom…felsóhajtottam, belenyúltam a varázs dobozomba, és kihúztam belőle a
tartalék ramjaimat..Isten veled Hynix d43..szép volt veled az élet…Egy
emberként szakadt ki a tömegből a megkönnyebült sóhaj..




Én is sóhajtottam, és folytattam a többi kellék szemléjét




folyt köv…holnap”




(22:02)


“egyébként kideült ma az is milyen nehéz a digitális kamerába filmet
venni….”




(2005. január 13. 06:26)


“hajnal 3 óta próbálok AT tápból ATX-et faragni…kevés sikerrel…eddig
kétszer nyomta le a villanyórát…tiszta augusztus 20-a volt itt nálam


végülis van itthon egy szinte felesleges chieftec tápom…ehhh”




(19:31)


“Folytattam az összevásárolt holmik alapos szemléjét. Lássuk akkor a
procit…Hmm semmi extra, a szokásos Celerongy 1700mhz… Miután fáradságos
munkával kiegyengettem a lábakat, (sajnos a gyufásskatulyában maradhatott még
néhány tűzszerszám ezért a csomagolás nem volt túl biztos…) beleillesztettem az
őt megillető helyre. A rokonság lélegzetvisszafojtva figyelte ténykedésemet.
Feri bát közben többször el kellett hessentenem a közelemből, idegességében
szinte szétfútta a választékot a frizurámon…”oszt mos má gyön maj’ a
zineternet?…tv-ét mikó kapcsolod má be?..télleg színes lesz?” Megnyugtattam,
haladunk, ha lassan is. Közben megérkezett a szomszédból Lali…Hát nem erre
számítottam..Kb negyvenes úriember, kellemes pálinkagőzt eregetve. Csizmáját
illedelmesen levetette az ajtó előtt, ügyes testcsellel áttörte magát a rokonok
hadán és megilletődve megállt előttem. Sejtettem, ebből baj lesz…




„szijja…mé nem végezté? mióta vagy má itten?…láttam ám az ablakbú a
zótódat..gondótam nem zavarok, maj átgyössz hozzám is…dógozol? (ha hagynátok),
gyön mingyá a zasszony is, várja a tesvérét a munkábú…( te jó isten remélem az
asszony nem hozza a kölyköket is)…várunk ám má nagyon…”




„várjá má lali nem látod hogy mostan nekem dógozik?..várjad ki te is a
sorodat…(éleződött a helyzett, jóleső megnyugvással tapasztaltam: fontos
vagyok…) minek neked az a zinternet? asszed ottan nem köll maj’ ólvasni?..vagy
aztis a zasszony ovassa maj’ fel mint a zújságot?…




„oszt tejis mit akarsz ezzel a perszónál kompúterrel…nem értecc
hozzá..höhöhö..nekem me má maj’ két éve van me’…én má kiismertem minden
csínnyát-bínnyát (verekedés lesz? szétnéztem, vasvella nem volt a
közelemben)…lemezt is tok má olvasni vele..te me asse tod milyaza cédé…




„honne tunnám má…mútkor vettünk tyúkokat oszt a gazda azon írta a papírt
meg…(mi van???)…aszonta egy illen cédére ráfér ám sok minden..nálla a pócot
tartotta…”




(Istenem add hogy ezek összevesszenek, akkor talán el tudok surrani…)Nem
vesztek, közös megegyezéssel lementek Feri bá pincéjébe és hoztak újabb kancsó
bort. Gyerünk, gyerünk, biztattam magam, végezzünk minél hamarabb. „Feri
bátyám, házat vettek e? Mibe tegyem bele a gépet?”-halkan érdeklődtem, arra
gondolva rosszabb már nem jöhet.




Jött…Előkerült az asztal alól egy szépen becsomagolt doboz. Remegő kézzel,
egyre erősödő szívdobogással bontogattam…NEEE…NEEE…(halk fohászt rebegtem a
Teremtőhöz) igen ilyet már régen láttam. Szép volt. Oldalán elegáns ezüstszínű
nyomógomb, ezzel lehetett a fekvő ház tetejét kinyitni…sejtésem beigazolódott,
egy alig használt fekvő, AT ház nézett velem farkasszemet, elegáns gombjai
kihívóan csillantak meg a 60w-os körte fényében. Felnyögtem, sanda pillantást
vetettem az ajtó felé…Cirka 1,5 méter..rokonságon áttörve nem lehetetlen…




Felhős tekintetem gyanút ébreszthetett Feri bátyámban, Laliban és a népes
sokadalomban…


„ ne’ jó?…mondtam neked ne eztet vegyük me..a másikho vót gépelő, me’ kazetta
is …magnóval…montam neked…nem memontam?…” (nekitámadt Lalinak…Magnó? Kazetta?
Mi jó eget árulnak itt? Meg kellene néznem ezt a boltot…) „Nem lesz ez így jó
Feri bátyám…ebbe a dobozba ezt nem lehet beletenni!” kénytelen voltam közölni a
tényeket, nem tudtam mást tenni. Felhördült a sokadalom, Feri bátyám arcán
áthullámzott a világ minden nyomora, születésétől jelen pillanatig.


„neeem?..mé nem…aszonták a bótba jó lesz e…mostan akkor mit lesz?”. Fájdalmas,
bernáthegyi-tekintettel nézett rám. A büdös kölykök felvonyítottak a sarokban.
Végigondoltam a helyzetemet..nem..nem…NEM…a Tsunami házat nem fogom neki
odaadni…”




(2005. január 15. 20:18)


“„Venni kell másikat”-kérlelhetetlen voltam, mint egy őrmester…Mit is
veszthettem….?




Miután közöltem a házzal kapcsolatos fenntartásaimat, a rokonság és Feri
bátyám, belesápadt a hallottakba. Némi elhaló hörgés bugyogott fel a torkán,
miután az újabb pohár bort eltüntette.




„no mos…há nem is tom…télleg nem tod e meccsináni?..” Reménykedő pillantásokat
vetett a táskám felé, szemével megpróbált fókuszálni a fúróra, és
forrasztó-pisztolyra. Lali, félrehúzódva figyelte az eseményeket, közben
hangosan csuklott. (magamban a fel és lemenő hozzátartozóit emlegettem…)


Az édes, cuki gyermekek fájdalmukban szétmaszatoltak némi könnyet orcájukon,
Józsika kitárt karokkal rohant felém, át, keresztül a szoba közepén heverő,
felhasználásra váró cuccokon…Megadóan reccsent talpa alatt a C_MEDIA
hangkártya, a vga bánatosan csikordult a talpa alatt…


A családi kupaktanács a konyhában foglalt helyet, megtárgyalandó az újabb
kiadásokat. Füleltem: „…há akkó mos micsinájjak..asszony mongyá má valamit….van
néked mé pézed…aztat neeem…a kell a zúj ólra (igen, igen költözzetek be!)…me
beszétük a mikrót is…kérdezzed má me’ ho télleg köll e mikró a zinternyethö?
Lali aszonta köll hozzá..me a vizt is lehetne melegíteni benne…mongyatok má
valamit…akkó nem vesszük me a tévét se…itten lesz a kómpjúter tv-je…maj azon
mennézükk a Zsuzsika eskövőjit…szójjá má a lalinak, gyűjjön ide..




Lassan, lassan a rokonság oszlásnak indult (nem úgy ahogy álmomban láttam…)


Kényelmesen helyet foglaltam a székben, és érdeklődve vártam a végkifejletet.
Lali reménykedő pillantásokat vetett rám, visszautasító tekintetem láttán
kiviharzott a konyhába.




A konyhában folytatódott a kupaktanács, belevonták most már Lali szomszédot is.


„osztan mongyá má te is valamit he…te montad mi köll venni…a mikróval
micsinájjak?..köll a zinternyethö, me mostan van leárazva…(remélem némi hasadás
is van rajta)..aztat a kábeltet is te montad…a me köll a tefónomho…öncsé mé…a
gyerek is tanújja a ziskolába köll neki…ne mongyad asszony…mevvesszük aztat a
házat.. ne szójjá bele mevesszük..mennyé etessed meg a disznyókot…mevveszük
most, jó lesz e mé maj a zunokáknak is (elérzékenyült a hangja, éreztem..)”




(2005. január 16. 11:45)


“nah…hmmm


alkatrészlista jelenleg a következő:




ASUS P4B266, hűtőkeret törött, drót nem fogja rendesen, alaplap (kondik szépen
megigazítva, by Feri bá)


Celerongy 1700mhz (lábak kifésülve by me)


Hangkeltő az nem C_MEDIA, hanem ALS 120 (ujabb probléma: a lapon csak PCI
aljzat van…) kell, mert az alaplapi az nem működik…


Cirrus Logic 1mb VGA


2db C-RIMM (ez nem kell, tehát eladó!)


szép állapotban lévő, felülről nyitható AT kivitelű ház (sajnos nem sikerült
ATX-esíteni)




átmenetileg vettem egy playstation-t, ma hívom ez ügyben…”




(13:48)


“no, most nagyon elkeseredtem…


megvettem ezt a playstationt, még a növényes játék is benne van…


és most döbbenek: a Jácint tévéhez ezt én nem fogom tudni hozzáfabrikálni”




(15:39)


“Feri bátyámnak felajánlottam, amíg elkészül a gépe, szívesen kölcsönadom
neki a Playstationt, amit ma vettem. Segítségemet ajánlottam abban is, hogy a
maradék alkatrészeket megveszem én…




„há jó van na…te tod…osztán mikor hoznád aszt a miskulanciját?…osztán
jáddzani is lehessen rajta…(miért ne lehetne? Mondjuk kirakós römihez
kicsi…)aszt is hozol? jó vanna…oszt akkó mi lesz a zinternettel?..az is megyen
maj, azon?..ehhő a tévéhö kötöd amit má elhoztá?…(nem, felkötöm a tetőre a
gólyafészek mellé)…va’ hát honne lenne videjónk..zasszo szokja is
nézni..(esetleg be is szokta kapcsolni?)mé vennéd me’ te? mevesszük mink…nem
fárasztalak ezze…(ugyan, nekem nem fáradság…)hónap menünk a lalival, oszt
visszavisszük, amit montá…biztos ne vegyem me a magnósat?..ahho doboz is
vót…(neeeeeeeee…) me írányitó is maddzagon..(megemlítettem, hogy a PS-hez
viszek kormányt, pisztolyt, egeret…) ne’ mondod…minek az a kórmány..mit
irányíccsak azza?…oszt igazi pisztoly vagyon…(ja, egy UZI két teli
tárral..)nem mondod…lőni is lehet..ezzel jádzhatun a lalival egymás elle?
(persze…vasvella vs. Playstation..)…montam ….-nénédnek, kell a ház oszt
kész…gyövő hónabba me viszik a gyesznókot is…me má házho is menek építeni…lesz
rája…(hmmm…erről jut eszembe a garázs..)osztan millen jádzást lehet maj azon a
izén…ótosis van? gyereke szeressék maj bisztoss…én me órákig e’nézem a
versent…há szokjuk nézni a fomát is (gondolom Forma 1)…”




(20:09)


“egyébként telefonon supportáltam ma…kiderült hogy a floppy lemezről, a
fémcsíkot nem kell levenni, nem fedőfólia az…


rávilágítottam arra a tényre is, miszerint a cd rom-ok nem fognak dvd, lemezt
olvasni, sőt az írottat se… a cd lemezeknek kifejezetten árt az ha nem
rendeltetésszerűen használjuk..tehát ne legyen hetekig az autó szélvédője
mögött, felülve a kacsa hírnek, miszerint ‘ a jó a lézerek elle’…” nem, nem,
az ellen nem véd…”




(2005. január 17. 15:49)


“én ezt nem tudom elhinni




megvették a ”magnósat” ehh…ehhez most mit szóljak?”




(17:26)


“egyébként a Playstation nagyon bejött… hála néked kirkri …. talán
eltántorítom őket a PC-től…”




(19:57)


“vagyok…de teljesen a padlón…elöljáróban ennyit…:”










(20:09)


“megvették, és most tőlem várják a megoldást…volt egy konfigom, azt
felajánlottam nekik..még olcsóbban megszámítottam volna.




25k volt”




(2005. január 18. 06:16)


“nos commodore megy ma vissza. fejlemények később.


net még nem megy Lalinál, modem már van. erről is tájékoztatást nyújtok a nap
folyamán.




Playstation beváltotta a hozzáfűzött reményeket, most viszonylagos nyugi van.


a bolt mint említettem, egy vaskereskedés-szerűség, kintről behozott
cuccokkal…tv, video, mikro, egyéb háztartási eszközök, mezőgazdasági
eszközök…. kirakatot láttam..lehet ilyen üzletre egyáltalán működési
engedélyt kapni? talány..a commodore-hoz van egy halom német nyelvű
könyv…lenyúljam valakinek?”




(13:18)


“commodore visszakerült a gazdihoz…már telefonon le is
rendeztük..igazság szerint ugy volt, hogy én viszem, sajnos értekezleten fogok
ülni délután…úgy imádom a félévet”




(20:44)


“Jó estét mindenkiNET!


Remélem jól telt a napotok. Engedjétek meg hogy megosszak egy rövid
beszélgetést. Rövidítve, kivonatolva közlöm, szokásomhoz híven. A vonal végé
Feri bátyám…




„szija…há visszavittük ahogy montad..vissza há…gyött a lali is me’ .stván
komám…aszonták he nem köll visszaaggy

Árpi -ezen beszahartam :)

Régi, de qrva jó: NevetésNevetésNevetés


“Egy ismerosömnek (Árpi) volt egy autója. Szép volt, jó volt (Opel Senator 3.0), neki mégsem volt elég jó. Egy szép napon elhatározta, hogy dögösíteni kell. Elkezdodött a tuning.

Eloször jöttek a szokásos dolgok: szélesebb felni, tök fekete fólia, brutál erosíto, stb. Igen ám, de ilyenje sok embernek van, így nem lehet kitunni a tömegbol. Na, akkor jött az ötlet: ha Michael Knightnak van, akkor neki is kell, és ezzel elkezdodött KIT-hadmuvelet.

Úgy kezdte, hogy a muszerfal összes szabad helyére kapcsolókat és ledeket barkácsolt. Ezek nagy részének semmi funkciója nem volt, csak (szerinte) jól nézett ki. Mások szerint inkább hasonlított Pirx kapitány valamelyik járgányára, de neki tetszett. A legjobb az volt benne, hogy volt nyolc kapcsoló, ami sorba volt kötve a gyújtáskapcsolóval.
Cselesen ezeket úgy építette be, hogy egy részüket megfordította, tehát az autót csak egy bizonyos kapcsolóállásnál lehetett indítani. Ennek a lopásgátláson kívül az volt az értelme, hogy szerinte baromi imponáló volt, ahogy kapcsolgatott indulás elott. “T’od, ahogy a helikopteren, az amcsi filmekben. Mégis csak komolyabb így a gép, nem?” Persze eltelt egy-két nap, amíg ezt az állást megtanulta. Addig úgy nézett ki egy indítás, hogy beült, az összes kapcsoló lefelé mutatott. Elkezdte vadul kapcsolgatni, és minden kombinációnál megpróbalt indítani. Minden indítás elott jött a “Hopp, most megvan, most a jo”- szöveg, de általában csak negyedszerre-ötödszörre találta el. Én már rég tudtam a helyes állást, de a marhája képtelen volt megjegyezni. Persze nem segítettem neki, csak együttérzoen bólogattam az anyósülésen. Egyszer megkérdeztem tole, miért nem írja le. Azt mondta, azt elveszítheti, és akkor könnyen ellopják az autót. Elképzeltem, hogy valaki talál a parkolóban egy cetlit, hogy “fel-fel-le-fel stb.”, és felderül az arca, hogy “Aha, megvan a Senator kódja, elo a pajszert!”… Aztán persze szépen lassan megtanulta a kódot, és egy ido után már kezdett unalmas lenni a dolog, ezért újabb furfangos eszközök kellettek.

Ekkor jött (ot idézve) “a behatolási- és eltulajdonítási kísérletet megakadályozó kompjúteres (így, k-val, hosszu ú-val ejtve) rendszer”. Én itt már nem akartam beülni mellé, mert tudtam, hogy nem fogom megállni röhögés nélkül. De a hosszas unszolasra (“Nézzed má’ meg, hogy mit bír a gépsárkány, mer’ ilyet még nem lattá’, öcsém!”) beültem.

Az újabb okosság nem volt más, mint egy lepukkant 486-os laptop, amit ráapplikált a riasztóra, egy aktív hangszóró az anyósülés lábterében, plusz valahol hátul egy mágnes egy reed-relével. A hangszóró azért kellett, mert riasztáskor a laptop mindenféle okosságot mondott. Árpi úgy képzelte, hogy ha el is lopják az autót, a riasztó megszólal, és a tolvaj megijed a hangtól, ami ilyeneket mond: “Tolvaj!”, “Az autó 15 másodpercen belül leáll!”, “A rendszer értesíti a rendorséget.”, stb. A mágnes a reed-relével kapcsolta a laptop áramellátását. A baj az volt, hogy úgy volt megoldva, hogy csak saccra lehetett tudni, hova kell tenni a mágnest a csomagtartóban, nem volt megjelölve a helye.

A másik gond az volt, hogy akivel íratta a programot, az csak Windowsra tudta megírni, úgyhogy innentol kezdve így nézett ki az indulás: Árpi körberohant kétszer az autó körül, ellenorizve, hogy nincs behatolási nyom, távirányítóval kinyitotta az ajtókat, nekem be kellett ülnöm, mert o elhelyezte a csomagtartóban a mágnest (“Ne haragudj, de ezt még neked sem mutatom meg.”), elore jött, beállította a kapcsolókat, indított, fülelt, hogy bootol-e a laptop, káromkodott, hátrament, igazított a mágnesen, vissza elore, fülelés, laptop bootol. Iyenkor ülni kellett még egy ideig, mert a Windows még nem indult el, és ha a program nem álló autónal indult el, megszakította a gyújtást. Mivel csak saccra tudtuk, mennyi ideig tart, ücsörögtünk pár percet. Ekkor összegerjedt az autó hifije az aktív hagszóróval, ami borzalmas hangon visított.

Elkezdett gyulni a tömeg a parkolóban (én meg próbáltam úgy tenni, mint akinek semmi köze az egészhez). Látszott rajtuk, hogy rendszeres nézoi a mulatságnak, mert volt, aki rutinosan egybol a mászókára ment fel, hogy lásson a többiek feje felett.

Ekkor jött az, hogy elkezdett vonyítani a riasztó, és a hangszóró a lábamnál megszólalt olyan hangon, mint egy vízbefojtott Sokol rádio: “Tolvaj!”, “A motor le fog állni!”, stb. Kezdtek röhögni az emberek (én meg kisebbre húztam össze magam). O pedig uvölt: “Gerjed, b*zmeg, összegerjed, k*rva riasztó, k*rva laptop, k*rva programozó!” Itt jött még egy félperces k*rvás felsorolás, ordítva természetesen, és a programozó meg az egész mindenség lovakkal és felmenokkel törteno közösülésére bíztatása.

Fontolgattam a menekülés lehetoségét, de már túl sokan álltak körülöttünk, és nem voltam benne biztos, hogy át tudom törni a bámészkodók gyurujét. Árpi hozzáfogott, hogy: gyújtás lekapcsolása, motorházteto felnyitása, laptop lehúzása a riasztóról, riasztó kikapcsolása kulccsal, fenyegeto “F*szt néze’?” a tömegnek, matatás a motortérben, csatlakozók pöcögtetése, “Ne nyújjá’ hozza, öcsisajt!” a közelebb merészkedo kisgyereknek, motorházteto le, beülés, indítás, várakozás a bootra, szokásos visítás, szerencsére most nem riaszt, indulhatunk. Persze padlógáz, visít a gumi, a tömeg szétrebben, és mi “kottonájdzsó”-t torzítva, muszerfal-rezegtetve üvölto hangjaira otthagyjuk a parkolóban a tömeget. Fohosünk boldogan húzza ki magát az ülésben, és büszkeségtol sugárzó arccal csak ennyit kérdez: “Na?” – Elgondolkodom, mit is mondhatnék. Például megkérdezhetném, hogy mi van, ha a tolvaj nem rakja helyére a mágnest, és akkor a laptop nem indul el, nem tiltja le a gyújtást, nem óbégat, mint a haldokló rinocérosz, és ugy általában, simán el lehet lopni az autót. Vagy megpendíthetném, hogy a sok szar árábol vehetett volna egy rendes riasztót is, de nem szólalok meg, mert az ember úgyis hiába magyarázza egy apának, hogy kockafeju a gyereke, az akkor sem érti meg, ha megáll a sör a kölyök fején…

Nyár volt, fiatalok voltunk, és ilyenkor sok marhaságot csinál az ember. Árpi persze többet, mint a normálisabbja. Ez régebben történt, még nem volt meg az Opel Senator, csak egy szakadt Ladára futotta. Abból is csak olyanra, ami annyira rozsdás volt, hogy nem lehetett tudni, mikor hullik ki az ember alól. Mindig azt vártam, hogy egyszer kiszakad az alja, és Árpi úgy fogja hajtani, mint Flintstone a járgányát. Muszaki persze évek óta nem volt rajta, így csak a szerencsén múlt, hogy mikor bukik le. Persze, ez sem lehetett olyan, mint az átlag, ezert volt itt is optikai tuning ezerrel. Ekkoriban Árpi még nem rendelkezett jelentos tokével (vagyona gyakorlatilag a széteso-félben levo Ladábol, két farmerbol és néhány pólóból állt), ezért nagyrészt leleménnyel kellett pótolni a hiányzó anyagiakat. Hát, leleményben nem volt hiány. Felkerültek ugye az alap dolgok: rókafarok, muszor kormányborítás, aprópénztartó, halálfejes valtógomb, órás visszapillantó (sajnos csak egy törötthöz tudott hozzájutni, de lényeg, hogy óra volt benne), “multifunkciós muszer”, ami egy homéro, iránytu és óra mahagóni-utánzat keretbe foglalt kombinációja volt, és itt ki is merültek nagyjából az anyagi lehetoségei. Ekkor jöttek a segítokész haverok, akik elso hallásra kicsit furcsállották Árpi kéréseit, de aztán a hecc kedvéért megcsinálták, amit kért. Elso lépés volt a muszerfal. Látta egy újságban, hogy egy sportkocsinak polírozott alumínium borítás volt a muszerei körül, és hát persze, hogy neki is kellett. Miután kiengedték az ügyeletrol, ahova a sorjás alumíniumlemez által szétvágott tenyerével ment kötözésre, új ötlettel állt elo: alufólia lesz a megoldás. Finoman megemlítettem neki, hogy az nem túl strapabíró, meg gyurodik is, de nem hallgatott rám. Egyik haverja szüleinek volt egy Ápisz-szeru boltjuk, és onnan szereztek vagy harminc tubus Technokol Rapidot, és kiadta az utasítást a haverjainak, hogy mindenki csenje el otthonrol az alufóliát.
Mikor elég sok összegyult, megkezdodött a ragasztás. Én csak a végére értem oda, hát, mit mondjak, nem volt egy semmi látvány. Eloször is totál meghülyültek a ragsztó gozétol, mert zárt garázsban csinálták. Mikor odaértem, sejtettem, hogy gáz lesz, mert méterekrol olyan szaga volt a garázsnak, mint egy festékgyárnak. Árpi csak ennyit tudott hozzáfuzni az eseményekhez: “hehehe”. Meg néha azt is, hogy “atom lett, hehe”. Ültek a haverjaival a garázs betonján, mint marhatök a mezon, néztek maguk elé, és vigyorogtak. Megnéztem az autót. Ez sem volt semmi. Láthatólag jobbról kezdték a mutatványt, mert ott még ollóval voltak vágva a darabok, de gondolom, közben hatott a ragasztó, és mire a kilométeróráig jutottak, már annyira zizik voltak, hogy azt is beragasztották. Be volt ragasztva a kormány, a sebességváltó, a szellozok, a bal oldali ablak felé, a bal ajtókárpit, egy kicsit mindkét ülés, és úgy általában csöpögött minden a ragasztótól. Az elején még odafigyeltek rá, és probálták kisimítani a fóliát, de a végén persze ilyen apróságokkal nem törodtek, és ettol az autó úgy nézett ki, mintha Bádogember vezette volna, aki egy szörnyu balesetben széttrancsírozódott.
Kivonszoltam oket a levegore, és akkor vettem észre, hogy a napsütésben csillog fejük és a ruhájuk, mint Szucs Judit fénykorában, diszkókiránynoként. Csak rájuk nem üveggyöngy volt varrva, hanem sikeresen magukra ragasztották a levágott, lehullott alufóliadarabokat.
Néztek rám kitágult pupillával, teljesen megzavarodva a fénytol, és szemkápráztatóan csillogtak. Olyanok voltak, mint két szerencsétlenül járt ufó, akik nem tudják, hol landoltak. Másnap kapartunk. Harmadnap is. A negyedik napon beláttuk, hogy a Technokol az erosebb. Árpi kicsit elkeseredett, mert a muszerfal enyhén szólva furán nézett ki, az itt-ott feltépett alufóliával, ezért gyorsan újabb csinosítás után kellett nézni. Jött a szárny. Egy igazi szárny, ugye elég komoly pénzekbe került volna, ezért maradt a szögvas, ket rúdra hegesztve, amikre menet volt vágva. Fúrtunk két lyukat a csomagtartón, átdugtuk a rudakat, csavar fent, lent, és készen volt a “szárny”. Árpinak baromira tetszett, és megsértodött, amikor a “Na, milyen?” kérdésre én azt mondtam, hogy “Legalább van egy alkatrész, ami nem rohad”. Egy volt a probléma: le kellett festeni. Neolux nem jó, mert nem tartós. Mivel fessük? Árpi azt mondta, hogy olvasta valahol, hogy az apróbb hibákat körömlakkal szokták javítani, mert az hasonló az autófestékhez. Próbáltam felhívni a figyelmét arra az apróságra, hogy ez nem apróbb hiba, hanem egy bazi nagy vasdarab, aminek befestéséhez jó sok körömlakk kell, de nem érdekelte (“Majd felhigítjuk!”), irány a “butik”. Akkoriban még nem nagyon vettek a pasik (mi még inkább fiúk) körömlakkot noknek, úgyhogy furcsán néztek, amikor eloadtuk, hogy piros körömlakkot szeretnénk. Mondtam Árpinak, hogy én azt hallottam, hogy a körömlakk másképpen néz ki felkenve, mint az üvegben, ezért ki kéne próbálni, mielott megvesszük. Ezt nem kellett volna mondanom. Amikor az eladóno nem nézett oda, Árpi suttyomban kinyitotta az összes piros és bordó körömlakkot, és minden körmére festett egy-egy pöttyöt. Kijöttünk az üzletbol, és megpróbáltuk kitalálni, melyik szín illik az autóhoz. Eléggé belefeledkeztünk a dologba, mert arra eszméltünk, hogy egész szép nézoseregünk lett. Akkor jöttem rá, hogy állok egy noi butik elott, nézem ahogy a haverom a kifestett körmeit próbálgatja, hogy melyik megy a kocsijához, és közben arról vitatkozunk, hogy melyik a szebb szín. Árpi ügyesen feltalálta magát: “Csak a szárnyamra kell.” Na, ettol kitört a röhögés. Megvártuk, amíg eloszlik a tömeg, visszamentünk, és megvettünk 1, azaz egy darab lakkot. Sikerült kunyerálnunk egy lánytól körömlakklemosót, és felhigítottuk a lakkot. Szép rózsaszín lett. Reméltem, hogy nem festünk vele, de festettünk. A “szárny”-at ettol kezdve egy foltos, rózsaszín szögvas képezte (á la Barbie mobil). Ja, a lényeg, amiért az egész cécó volt: Árpi a fagyis lányt akarta elkápráztatni a csodajárgánnyal. A lánynak ugyan egy másik pasi tetszett az I-es Golfjával, de Árpi úgy gondolta, hogy egy full-extrás Lada mégiscsak imponálóbb egy fapados Golfnál. Egy dolog volt hátra, a kipufogó. Árpi szerzett egy vascsövet, ami szerinte kituno kipufogó lett volna. Én, mikor megfogtam a csövet, és éreztem, milyen baromi nehéz, gondoltam, hogy baj lesz, de nem szóltam, mert tudtam, úgyis hiába. Elmentünk valami lakatos haverjához, aki kiröhögött minket, és elküldött a fenébe. Árpi bedühödött, és “Na, akkor majd én!” felkiáltással eloszedte a forrasztóját, hogy majd azzal. Ráhagytam. Egy fél kiló ónnal ráforrasztotta a csövet, és elindultunk becserkészni a leányzót. Az elso ötven méter után lejött a cso, és elkezdett zörögni. A második ötven méter után az osrégi kipufogó megadta magát, és leszakadt mindenestül. Sebaj, így úgyis jobb hangja van, kipufogó be a hátsó ülésre, gyerünk tovább. A fagyizó elott pár száz méterrel megálltunk, és Árpi eloállt a haditervvel. Én eloremegyek gyalog, kihívom a lányt a fagyisbódéból, és szóval tartom, amíg Árpi meg nem érkezik. Úgy tervezte, hogy odafarol majd a lány elé az autóval, és elviszi egy körre (“Hogy lássa, mi az élet.”). Kérdeztem tole, hogy ezt a farolás-dolgot próbálta-e már. Mondta, hogy nem, de nem nem lehet nagy dolog. Én biztos, ami biztos alapon kinéztem magamnak egy villanyoszlopot fedezéknek, és elindultam. Odaértem. “Szia, gyere ki egy kicsit, légyszi.” – “Most nem lehet, sokan vannak.” (Hoppá, erre nem számítottunk.) “De valami nagyon fontosat akarok mondani.” – “Mondd el itt, nem mehetek ki.” (Közben hallottam, hogy Árpi közeleg. Ezt egyébként mindenki hallotta, mert kipufogó nem lévén, az autónak olyan hangja volt, mint egy Zetor traktornak, amikor elakad a szántásban.)
“De gyere ki, mert…” Itt tartottam, amikor baromi nagy fékcsikorgás, egy reccsenés és csörömpölés, majd csend. Árpi megjött. Féltem hátranézni, mert azt hittem, letarolta a fél utcát, de nem. Csak éppen az autó félig az árokban volt. Árpi próbált úgy tenni, mint aki direkt így akarta az egész mutatványt, de nem volt túl meggyozo. Már csak azért sem, mert az egyik kerék elég furán állt. Mondhatni, kitört. Árpi gyorsan kiugrott az autóból, és jött a fagyisbódéhoz. Nem vette észre a kereket, mert a másik oldalon volt. Érezte, hogy furán áll az autó, de gondolta, majd csak kijön az arokból (ezt kesobb mesélte). Elkezdtek beszélgetni, és csodák csodája, a lány levette a kötényét, és elindultak az autóhoz. Árpi meglátta a kereket. Sápadtan beült. Ült… Még mindig ült… “Na, megyünk?” – kérdezte a lány. “Ja, csak elobb nézd meg, milyen frankó a muszerfal. Klassz, nem?” (Itt kezdtem el röhögni.) Lány szétnéz a foszladozó alufólian: “Ööö, aha, klassz. Nem megyünk?” – “Áh, még nem, majd késobb. De hallgasd milyen hangja van.” Beindítja (harmadszorra sikerül), gázpedál pumpálása. Lány: “Jézusom, megsüketülök. Inkább menjünk, mert mindjárt vissza kell mennem.” – “Menjünk inkább késobb, most csak dumáljunk.” – próbálta Árpi elkerülni az elkerülhetetlennek latszót. “De hülye vagy, ezért hívattál ki, hogy most nem is viszel egy kört?!” Árpi ettol bepöccent, és szerencsétlen lányra zúdította az elmúlt napok összes kudarcát (persze ordítva): “Nem megyunk, b*zmeg, mert kitört az a kib*szott kerék, és különben is, elegem van, hogy még mindig tiszta lakk a körmöm, meg a tököm is ragasztós lett, ez a rohadt alufólia meg nem jön le…” Idáig hallottam, mert itt már sírtam a röhögéstol. Innentol már nem olyan érdekes a történet. Jött egy rendorautó, igazoltatás, kiderült, hogy nincs muszaki, szülok felhívása, büntetés kilátásba helyezése, amit valami ismeros egy üveg piáért elsimított, a szülok szörnyülködtek, kesobb röhögtek. Az érdekes a dologban, hogy évekkel késobb Árpi, nem mint élete mélypontját emlegette, ahogy ült félig egy árokba borulva álmai nojével, hanem ezt mondta: “Tudjátok, ha akkor öt centivel eltekerem a kormányt, meg lett volna a buxa.” Hát, igen, sok múlik néha öt centin. Gondoljatok erre, miközben (néha) vadul tekergetitek ide-oda a kormányt. Nyár. Nyaralás. A budapestiek tudják, milyen érzés megszabadulni a Rákóczi úton araszoló 7-es busz heringkonzerv-feelingjétol, és a metrón a lábadra lépo “fokhagymát-reggeliztem-pálinkával”-típusú emberektol. Ilyenkor az ember lazít, és néha ökörségeket csinál. Árpi persze, a szokásosnál is nagyobbakat. Az volt a gond, nem volt autó (az ezeröcsi ugye megreccsent elozo nyáron). Sebaj, nagypapi (Árpié) szívesen odaadja az ezeréves Varnyút. Megy? Megy, csak nincs muszakija, de ha lejöttök érte Balatonra, vihetitek, a faluban, kertek alatt lehet vele menni. Ez Árpinal soha nem volt akadály, úgyhogy irány a pályaudvar. Reggel 8-ra volt megbeszélve a találka, annak ellenére, hogy a vonat csak 1 órával késobb indult. Azért kellett ilyen korán, mert majd “Becserkészünk egy-két vadat, hogy ne legyen olyan unalmas az út. Majd Árpi bácsi megtanít a fortélyokra.” Megemlítettem, hogy köszönöm, boldogulok egyedül is, de persze fölöslegesen. “Nyár van, apám, érted? Ilyenkor nincs cicózás.” (Késobb kiderült, hogy azért kellett korán kimenni, mert ment volna át hozzá az aktuális barátnoje reggel…) Ez az indulás elotti napon történt, és ismerve Árpit, nem sok jóra számítottam másnap, de o megígérte, hogy kivételesen normális lesz. Persze én értem oda elobb, és vártam. Az járt a fejemben, hogy lehet, hogy mégsem lesz semmi gond Árpival, tanult az elmúlt nyár hülyeségeibol, és normális lesz tényleg. Alapvetoen azért rendes gyerek, csak hát kicsit hülye. Na, idáig jutottam Árpi tömjénezésével, amikor ezt hallom (reszelos hang):”Gyerünk Janó, meg tudod csinálni. Mondjad neki a ribogzisat.” Ez meg mi lehet? Odaballagok a lepcsohöz, ahonnan lelátni az aluljáróhoz (a fedetlenhez, a Déli elott), és mit látok? Természetesen Árpit, ahogy röhög, két torzonborz fickót, és elég szép tömeget körülöttük. (Árpi a vonaton mesélte el, hogy a nagypapának szánt pálinkába fogadott két szerencsétlen csövessel, hogy nem tudjak elmondani három egymás utáni nonek, hogy “Pici, parányi dezoxiribonukleinsav-darabka vagyok, de te hívhatsz génnek.”). Amikor odaértem, ezt láttam: Árpi röhög, az egyik torzonborz odalép egy középkorú nohöz, és elkezdi, hogy “Kicsi ribogzi vagyok, hívjá’ g-nek”. A non látszik, hogy egy szót sem ért az egészbol, és riadt szemekkel keresi a menekülés útját. A csöves áll elotte, és néz Árpira, hogy jól csinálta-e. De o kegyetlen, és int, hogy nem jó, gyerünk a következohöz. Közben persze röhög, az idiótája. Ezen elmulatott volna egy darabig, ha nem cibálom el onnan. A csöveseknek odaadta a pálinkát, és mentünk jegyet venni. Jó nagy a sor, várhatunk. Azaz várhatnánk, ha Árpi nem lenne Árpi. Elovesz egy papírlapot, és átcsörtet a tömegen: “Elnézést, szabad lesz. Itt dolgozom. Köszönöm.”, és odafurakszik a pénztárhoz. “Csókolom, Marika, meghoztam az új kérdoívet, tessék kitölteni, viszem fel az irodaba.”, ordítja, hogy mindenki hallja, majd suttogva: “Két diákot kérek, Kiliánig.” A pénztáros néz rá nagy szemmel, és kiszól jó hangosan: “Hova kéri a két diákot?”. Árpi próbál úgy nézni, mint Garfield, amikor megeszi Jon kajáját, és mosolyogva magyaráz a tömegnek: “Ez a Marika, milyen vicces asszony!” – “Kiliánig” – suttogja. Az emberek röhögnek, mert mindenki hallotta a pénztárost, de úgy látszik, jó kedvük van, mert nem verik meg. Megúsztuk. A vonaton nem sok minden történt, attól eltekintve, hogy Árpi szóba elegyedett egy öregasszonnyal, akirol kiderült, hogy most megy vissza a falujába, ahonnan 74 évig ki sem mozdult. “Nem tetszett soha vonatun ülni?” – “Nem, a menyem hozott fel Pestre kocsival.” Árpinak majdnem sikerült rádumálnia, hogy húzza meg a vészféket, mert o rosszul van. Szerencsére az utasok nem engedték. Megérkeztünk. Árpi elso dolga volt (az elfogyasztott jelentos sörmennyiség hatására), hogy teli torokbol elkezdett ordítani kifelé a vonatablakból: “Megjöttünk, reszkess Balaton!”. Két rendor sétált a peronon, akik erre rögtön megfordultak, és méregették Árpit. Szerencsére az egyikük rádiója megszólalt, és elsiettek. Pechemre Árpi meg utánuk kiabált: “Megijedtetek, mi?” (Reméltem, hogy már nem hallják, de mint késobb megtudtuk, hallották.) Szóltam Árpinak, hogy kéne szerezni egy üveg pálinkát a nagyapjának, ha mar megígérte cserébe a kocsiért, mert a miénk ottmaradt a csöveseknél. Árpi szerint nem jó a bolti pálinka, mert az öreg csak házit iszik, de nem baj, mert egy ismerose otthon csinál pálinkát, majd tole szerzünk. Elmentünk hozzá, de kiderült, hogy nincs pálinka, ellenben kaptunk egy üveg 96%-os etilalkoholt. “Nem baj” – mondta Árpi – “majd rakunk bele fuszert, és olyan lesz, mint a vodka, nagyfater úgysem tudja, mi az.” Na, ennek fényében vettünk egy zacskó sót, és beleszórtunk egy csomót az alkoholba. Árpi egy kicsit leöntött belole, és felengedte vízzel, hogy mégse legyen olyan eros. (Egy liter alkoholba két ujjnyi vizet.) Elmentünk a nagyszülokhöz. “Árpikááám!” – puszi-puszi, elokerül a “vodka”.”Na, nagyfater, ilyet még nem ittál, ez szibériai vodka, az elvtársaktól hozattam külön neked.” – “Há’, dehogynem ittam én mán, Árpikam.” Hoppá! Most mi lesz? “Ööö, nagyfater, óvatosan, mert ez nagyon eros, ez nem sima vodka.” – “Ugyan, Árpikám, egy vodka nem lehet olyan eros, mint az én házi szilvám.”, és meghúzta az üveget. Én készülök rá, hogy kiugrik a szeme, és kiköpi a protkót, de o csak megrázza a fejét. “Hinnye, a keservit, ennek aztán van huzatja.” – mondja, és még egyet kortyol! Kimegy pohárért, hogy igyunk mi is a megérkezésre. Én próbálok tiltakozni, de Árpi szerint innunk kell, mert különben megsértodik, és nincs autó. Visszajön az öreg, tölt, egészségünkre. Én bedöntöm a számba, de nem nyelem le (nem vészes, csak mintha olvadt acéllal öblögetnék). Árpi lenyeli hosiesen. Elvörösödik, könnybe lábad a szeme, de próbálja tartani magát. Amikor a nagyapja újat tölt, én kiköpöm az egészet a hervadozó szobapálma cserepébe, annak már úgyis annyi-alapon. Újabb kör után Árpi már csak párás szemekkel néz maga elé. Tolem a szerencsétlen pálma újabb adagot kap. Próbálom felhozni az autó-témát, de a nagypapi újabb kört tölt. Árpi matt részeg, én pedig nem tudom kiköpni, mert a nagyapja engem néz. “Aztán, fiam, te hova valósi vagy?” – “Hmhhmmhhm.” – mondom. Árpi megmenti a helyzetet, mert elereszt egy olyan böfögést, hogy a nagyapja osz haja megrebben, és a kutya elkezd vonyítani az udvaron. “Ez derék volt, Árpikám! Látom, szereted a jófajta italt.” Sikerül rávennem oket, hogy tápászkodjanak fel. Elindultunk a garázs felé, és útközben az öreg magyaráz: “Aztán Árpikám, ez nem valami úri autó, tudod. Öreg már, viseltes, de azért jól szolgál.” Árpi ebben a pillanatban lefejeli a fuzfa alacsony ágát, és elterül, mint egy béka. Az öreg észre sem veszi, megyünk tovább a garázshoz. Kinyílik a garázsajtó, és eláll a lélegzetem…
Középen állt egy barna színu rozsdahalmaz, ami valamikor talán egy autó lehetett, amíg nem érte nehéztüzérségi támadás, és nem locsolták le valami erosen korrodáló anyaggal. Arra gondoltam, hogy még egy MEH-telepen is elhajítanának vele minket a francba, nemhogy ebbe valaha két no be fog ülni…! (Annyira senkit nem lehet leitatni.) A dolgot tetézte, hogy az autónak kellemes hasmenés színe volt. (Ezt ma úgy mondanák, hogy “Hamvas, oszi erdo-metál”.) Egyébként az egész garázs úgy nézett ki, mint egy lepusztult ócskavastelep. Körben a polcok tele voltak zsúfolva ezeréves, olajos, pókhálós autó- és ki tudja milyen alkatrésszel. Ekkor ért oda Árpi, fején egy púppal, amibol vidáman csordogált a vér az arcára. Egyébkent tök sáros volt, mert a fuzfának köszönhetoen beesett a virágágyásba, ahonnan (a “vodka” hatására) csak nagy nehézségek árán szabadult. Láthatóan ez ot nem zavarta, mert el volt foglalva egy akkora hengerfejtömítéssel, hogy én eloször azt hittem, egy Kispolski padlólemeze. “Nagyfater, b*szki, te tankszerelo voltál a Don-kanyarnál?”
Na, itt elkezdodött egy félórás mese nagypapa ifjúkoráról. Közben Árpival azon vitatkoztunk, ki vezessen. Ragaszkodott hozzá, hogy majd o. Én mondtam, hogy akkor én gyalog megyek. De nem, de igen. Na, mondtam neki, hogy ha ki tud állni a garázsból az utcára, akkor vezethet. Árpi beült. Az alkohol ködén át homályosan emlékezett, hogy ilyenkor mit is kell csinálni, és gondolom, megpróbálta beállítani a visszapillantót. Én csak azt láttam, hogy egy határozott mozdulattal letöri a belso visszapillantót. “Nagyfater, oszlik a verda!”, bosszankodott, majd nézett elore hunyorogva. “Mit nézel?” – kérdeztem tole. – “Azt, hogy kiférünk-e a garázskapun.” (Egyébként ez valahogy így hangzott: “azotygiférüngeagarásgabunnn”.) A kapu olyan három méter széles lehetett, úgyhogy elkezdtem aktívan félni. A nagypapa vadul magyarázott, hogy mire vigyázzunk, Árpi koncentrált, hogy kijussunk, én meg próbáltam magam bekötni, de az öv sehol. Ekkor – számomra teljesen váratlanul – padlógázzal beletolattunk a mögöttünk levo polcokba. Potyogott a sok alkatrész, én ordítottam, mert azt hittem, ránk szakadt a garázs, a nagypapa ordított, hogy jajj, az autója, Árpi ordított, hogy o se maradjon ki a buliból. Így elordibáltunk egy ideig, aztán – amikor már az összes kutya üvöltött az utcában -, én átültem, nagypapa a lelkemre kötötte, hogy óvatosan vezessek, és elindultunk. A Wartburg kicsit leamortizálódott hátul, de sokat nem rontott rajta a dolog, lévén, hogy eddig sem volt kimondottan szalonautó-állapotban. Na, haladtunk szép lassan, amikor Árpi bejelentette: “Hányni fogok!”. Sajnos azt elfelejtette hozzátenni, hogy most azonnal, úgyhogy mire megálltam, már ott volt az ölében a matéria. De jo! Megálltunk, Árpi nagy nehezen levette a gatyáját (a nagy része arra ment), a tiszta részével úgy-ahogy letörölgette a pólóját és az ülést, és a gatyát bedobta az árokba, mondván, hogy nem bírja elviselni a szagát, majd holnap érte jövünk. Akkor már elég fáradt voltam, és csak az érdekelt, hogy minél elobb hazajussunk, ezért ráhagytam. Döcögtünk az úton, Árpi egy szál pólóban, mert hogy az eldobott rövidgatya alatt nem volt semmi, én szenvedtem a kormányváltóval, és nem láttam semmit. Gyanítani kezdtem, hogy Árpi nagyapja takarékossági megfontolásokból zseblámpaizzókat szerelt a tompított helyére, mert a lámpánk kb. húsz centire világított el. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy sötet alak mellett húzunk el, akinek világított az egyik keze. Két választás volt: vagy E.T. mégsem ért haza, és itt telefonál a nagy magyar éjszakában, vagy a közúti ellenorzés. Féltem, hogy az utóbbi. Sikerült a rendor után kb. harminc méterrel megállni. Gondolkoztam, hogy visszatolassak-e, de mivel akkor vezettem kormányváltós autót eloször, ez nem tunt egyszerunek. Persze próbálkoztam szorgalmasan, úgyhogy az odaérkezo szervet hangos váltórecsegtetéssel fogadtam. Fiatal rendor volt, próbált laza lenni:
“Nem bírunk a lóerokkel? Száguldozunk, mi? Na, lássuk a papírokat.” A helyzet az volt, hogy nekem akkor még nem volt jogsim. Az autón ugye, nem volt muszaki, és mint kiderült, a forgalmit sikerült otthagyni Árpi nagyapjánál. Probáltam a helyzetet finoman, adagolva vázolni, hogy a forgalmi még van, csak otthon hagytuk, és persze az én jogsimat is, de Árpié itt van, csak o ivott egy kicsit, és mivel törvénytisztelo fiatalemberek vagyunk, ezért nem akart volán mögé ülni. Pechemre Árpi egy kicsit pontatlanul mérte fel a helyzetet, és megszólalt: “F*szom má’, mér’ álítottak meg ezek minket?”. A rendor rávilágított Árpira, és visszahokölt. Mondjuk nem csodalom, mert Árpi úgy nézett ki, mint aki egy különösen perverz szado-mazo orgiáról jön, ahol jól megverték, lehányták, és elvették a ruháját. De a rendor visszahajolt, és elkezdte behatóan vizsgálni Árpit. Egyszer csak feláll, és odakiabál a rendorautóhoz: “Gyere csak, Pista, megvan a vonatos gyerek!”. Puff, készen vagyunk. Ezek most keresztüllonek minket, és elkaparnak az útszéli árokban. Ekkora pechünk nem lehet! Odaért Pista. (Akkora lelógó harcsabajusza volt, hogy még ebben a helyzetben is majdnem elröhögtem magam.) Benéz, meglátja Árpit: “Hát ez az Árpi, az X. Y. unokája.” Hoppá, itt tényállás van. A rendor ismeri a nagypapát. Lehet, hogy mégis megússzuk? Elmeséltették velem, hogy mi történt, röhögtek Árpin, de még nem engedtek el. A fiatalabb mindenképpen bosszút akart állni az állomáson elszenvedett sérelmekért. Egy ideig elvitatkoztak a rendorök, hogy mi legyen, aztán a fiatal visszament a kocsihoz, és elkezdett vadul rádiózni, aztán visszajött: “Na, mehettek. Téged meg, öcsi, meg ne lássalak még egyszer jogsi nélkül vezetni, értve vagyok?” Volt köztünk kb. egy év korkülönbség, de valami azt súgta, hogy ezt ne tegyem szóva. Rendorök elviharzottak, és mi is elindultunk. Nem akartam elhinni, hogy ennyivel megúsztuk. Hát, nem úsztuk. Mentünk kb. két kilométert, amikor megint kék villogó tunt fel mögöttünk. Azt hittem, ugyanazok a rendorök, de nem. Ezek hárman voltak, és mindhárman odajöttek. “Kiszállni a kocsiból!” (Na, ezek sem udvariaskodnak fölöslegesen.) Árpi elkezdett nyekeregni, hogy nincs rajta gatya, de nem hatotta meg oket. Kiszálltunk. “Kezeket a kocsira, széles terpesz.” Mit volt tenni, megcsináltuk. Ekkor elment mellettünk egy turistabusz. Mivel a rendorautónak égett a lámpája, és ránk világított, elég jól látszódtunk. El tudom képzelni, mit gondoltak a buszon levok, amikor látták Árpit vilagító fehér seggel egy rendorautóra hajolni. Egy darabig elröhögtek rajtunk a rendorök, aztan elengedtek. Ekkor értettem meg, hogy a fiatal rendor szólt a többieknek, és valószínuleg Balaton összes rendore ránk vadászik, hogy Árpin röhögjenek. Négyszer állítottak meg. Egy rendor le is fényképezte, mondván lesz min röhögnie öreg napjaiban. Nagy nehezen hazaértünk, és én megfogadtam (sokadszor), hogy Árpit kerülni fogom a jövoben, de persze nem tartottam be.”

Nevetés

 

Csak gyorsban néhány röpke gondolat....


Juhééé!!! Szerdán színházba megyünk vééégreee 🙂

Már annyira ki voltam éhezve némi kultúrára, hogy azt el sem tudom mondani.

És végre apci több hónapig tartó unszolásomra megszánt. Hihetetlen 🙂

Pedig
állítása szerint is ő is kultiválja a szórakozás ezen formáját, de ha
ez valóban így van akkor biza’ igen ügyesen titkolja. 🙂

 Gondolom
a darab ismertetésére senki nem kiváncsi, /én meg úgyis jelen leszek
remélhetőleg :):):)/ ha meg nem nyújt éppen feledhetetlen élményt..hát
akkor meg kár is volna fogyasszam a tintát a klavimból. :D:D:D 

 

Kicsiny falkám egyre fogy, ez részben jó, részben még jobb :D:D:D

Na
jó, nem vagyok ám ennyire szívtelen, sajnálom a kis nevelményeimet
idegenek karmai közé juttatni, de pont ezért igyekszem elég alapos
szűrőn átpaszírozni a jelentkezőket.

Igen
érdekes és külön faj némelyik érdeklődő…erről tudnék bővebben, de
most a késői időpotot figyelembe véve inkább tekintettel leszek magamra
és nem cseszem  föl a témával újra az “agyam” így elalvás környékén. :S

Gondolhatnánk,
hogy az eblétszám csökkenéssel egyenes arányban nő a bevételem is, ám
ez nem így van, inkább a kiadásom nőtt meg. Mer’ olyan ügyes kis
spórolós vagyok ugye. 😀 No de legalább volt miből. 🙂

 

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!