de itt ám újra vénuszka :)

Specialításom

a túrós pogi szénégető módra szépen alakul, kicsit több lett mint amire

számítottam, illetve amennyi időt a konyhában terveztem szöszölni vele,

de azért nem aggódom, hogy ránk szárad. 🙂

 

Pár gondolat a karácsonyról…mármint a miénkről. 🙂

Kezdeném a fával, ha annyit mondok mikroszkópikus akkor ugye nem kell tovább ragoznom. 🙂

Bár apci nem kevés ideig kérette magát, hogy elárulja mekkora..mármint a fa…amit vett 😀

Már

ekkor sejthettem és sejtettem is, hogy ne számítsak nagy durranásra, de

amikor saját szememmel bizonyosodhattam meg a mammut fenyőnek nem

mondható fácskánkról, hát enyhén szólván is elhúzódó röhögö görcs

lépett fel nálam mint kísérő tünet.

Elméláztam, hogy talán a leandert kéne feldíszíteni helyette, hogy észre vehető legyen -karácsony van. 🙂

Végülis

egész tűrhető lett miután felöltöztettem. Sőt egyik évben már sikerült

egy igazán szép fát is beszerezni, szal’ pofám lapos. 🙂

Én mondtam, hogy tűrhető! Na meg, hogy szebb is vót’ már (eccer’). 🙂 

Egyébként bőven elegendő tűlevélkét potyogtat maga alá csekélyke méretéhez képest.elegendő=qrva sok :S

Varrtam rá néhány díszt is, ez mondjuk nem eléggé látszik, de nem biztos, hogy ez hátrány. 🙂

Bár nekem tecc. 🙂

Ajándékokról néhány gondolat: ki mit és mennyit érdemelt, kapott. 😀

Nos ezt a témát ki is merítettem.

 

Megejtettük uccsó szülöttem szülinapját is időközben, süttem neki tortá/kat.

Ezzel meg is pecsételődött a sorsom, karira már nem kellett több sütit gyártanom szerencsére. 

Kapott ajit is, a telót már előre megkapta így a nagy napra már csak aprósággal kecsegtettük (focilaszti)

Nézegette egy ideig és megjegyezte, hogy ez lehet, hogy nekünk csak apróság de neki nem.

Olyan aranyos volt. 🙂 Imádom! 

Kis szerény…legalább vmit tőlem is örökölt. 😀 

 

Kicsit csapongok, ez annak a következménye, hogy időnként hátra arcot vezényelek magamnak a sütőhöz.

A vendég karaktereket pedig az ujjamon egyre sokasodó égés nyomok okozzák. 🙂

 

Mi történt még lássuk csak…gondol-gondol…:)

 

A jánykám bepasizott, végre egy rendesnek tűnő tagot sikerült levadásszon. 🙂

Talán

maradandó lesz a kispasi. Eddig hősiesen viseli a nőciséggel járó

megpróbáltatásokat. Magas az inger küszöbe és van munkája…kiváló

tulajdonságok! 🙂

 

Ünnepek előtti örültek házán túl vagyunk, megdöbbentő módon apci is viszonylag jól viselte. Ez nagggyon pozitív. 🙂

Igaz

van némi balsejtelmem, mert idén karácsonykor nem sikeredett

megrendezzük az évi szokásos és jól bevált monumentális

összeveszésünket. Ez meglepő. Öregszünk…összeszoktunk..vagy valami

nem lenne kerek??? :o) Hát nem tom’, de majd kiderül gondolom.

Az is lehet, hogy csak csúszik a globális felmelegedés miatt ez is mint az idei tél. 🙂 

No para! Bepótoljuk tutira. 🙂

 

Sáskajárás

is meg volt, mi is voltunk vendégeskedni Lapátoséknál, sajnos nem csak

mi hanem tök idegenekkel is telve voltak, amit kevésbé szeretek, mert

nem azért mentem, hogy új arcokat lássak…jó lett volna a megszokott

régi is.

Így viszont nem volt túl feltűnő a távozásunk. Majd jönnek két ünnep között – jelentették be az örömhírt…

 

Volt migrénes fejgörcsöm is, ellenben az eszem-iszommal járó gyomorrontást családilag megúsztuk. -ez ritka.

 

Elkelt néhány kiskutyám is, de van még! 😀

Akinek álma vágya egy égedelem eleven, csodaszép és bájos talajradar akkor ne szalassza el a lehetőséget! 🙂

Helyes nem? Vegyétek-vigyétek! 🙂

 

Tovább a blogra »