Újra itt lennék???…Hát eléggé úgy tűnik. 🙂
Egy
egész hosszú hét telt el, mondjuk nem eseménytelenül, említhetném az
őszi szünetet, ezt qrva havazást és a mínuszokat, elmondhatatlanul
utálom a hideget, no de maradjunk inkább a pozitívumoknál.
Pl.
hogy az előbb sütöttem egy szép nagy és nem kevésbé finom kefíres
sütit, amit most kedélyesen elnassolgatok jó sok pudinggal nyakon
öntve. 🙂
Roppant egyszerű elkészíteni..különben nem is a “szendekirálylánykonyhájábankészülhet” kategóriámba sorolnám 😀
Minden
hozzávalót csak össze kell keverni és megsütni, 20 perc alatt totál
kész és meglepő mód legalább úgy följött mint a piskótáim szoktak.
Megkockáztatom, hogy még tán magasabb is lett, persze ez nem nagy
kunszt, mert általában mosogatószivacs állagú és magasságú piskótáim
szoktak sikeredni. 
Nagy boldogság is történt, a napokban megszaporodtunk! 
Szerencsére
nem általam, azt már naon’ nem tervezném. 🙂 Hanem egyik kutyinknak
megszülettek a vakondkái 😉 anyai szemmel nézve 4 gyönyörű kis ebecske,
kívülállóként inkább csak kis fekete izészerű valamik. 😀
Későbbiekben
fotókkal is dokumentálom az eseményt, de jelenleg meglehetősen lusta
vagyok elballagni a gépért (itt van vagy 3 méterre tőlem)…feltölteni
meg méginkább.
Átértékeltem a fontossági sorrendet és rászántam magam, mégis csak teszek képet most. 🙂
Édikék 🙂
Szal’ ma ilyen kis ráérős pihenős napot tartok, a főzést is beleértve…ewan.
Apcit is igen meglepte a hír, de hát köszönheti magának na meg karcsibá’nak a haverjának.
Tegnap
még lelkesen tervezgettük, hogy rakott krumplit rittyentek ebédre.
Testi épségünk halmozott kockáztatásával (egy nyomorult zacskó krumpli
volt mindössze a tescoban
időnként ilyen megdöbbentő felénk a kínálat vicces mi…)meg is szereztük többek orra elől az adott krumpli mennyiséget.
Miután
sikert sikerre halmozunk, ez adott egy olyan húzó erőt az ebéd
elkészítéséhez, hogy rég éreztem már ilyet 🙂 mííííg nem!!! ma délelőtt
kiderült, hogy apci gondolt egy merészet és karöltve kedves
karcsibá’val elmentek shoppingolni a madaras tescoba (auchan)
-nélkülem! És a hangsúly ezen van természetesen. Mert nekem nyilván
baromira nem lett volna kedvem kimozdulni egy kicsi, nézelődni vagy
uram bocsá’ beszerezni ezt-azt a közelgő ünnepek
előzeteseként…tekintve, hogy naphosszat szinte semmi emberközeli
élményem nincs itthon.
Na
szal’ itt követte el a szarvas hibát és zárta rövidre az ebéd kérdést,
mert azt követően, hogy kiderült a magánakciójuk, már egyáltalán nem
éreztem leküzdhetetlen vágyat, hogy fini ebéddel várjam a megfáradt
vándort.
Különben is a kölkecskéim úgyis jobban díjazzák a sajtos tésztát apci meg csak nézett szomorúan és bután. 🙂
Valahogy
időnként nem vagyunk közös nevezőn ezer év házasság ide vagy oda,
képtelen reálisan átgondolni és értelmezni dolgokat, hogy mi miért és
mi minek lehet a következménye. Így nem úszta meg és elmagyaráztam neki
a miérteket. …Még mindig nem érti… 
Viszont
arra jó volt ez a kis incidens, hogy végre megemelkedjen a fotelból és
téliesítse a kutyáknak a lakását, bedeszkázta az ezt igénylő réseket,
hogy a por hó ne tudjon alkalom adtán bejutni.
Ez
nemes cselkedet volt, bár célszerűbb lett volna még a fagyok beállta és
a havazás előtt..no meg ha nem az étkező garnitúra székén fűrészeli
hozzá a deszkáit.
Azóta még meg sem mertem nézni a jó kis székemet…ma már idegeskedtem eleget, ez majd jó lesz a holnapi adagnak. 🙂
Van
mikor a hozzá nem értése akaraterővel párosul, szerencsére (…vagy nem
is tom’…) nála ez ritkán kerül felszínre, így néha engedem
kibontakozni, mint mekkmester 😀 😛
Időszerű
volna levédetni a “FamilyFos” márkajelzést mint apcim barkácsolásainak
eredményei, végtermékei és következményei. :D:D:D
Gonosznak
és elégedetlennek tűnhetek, de mint már korábban beszámoltam kert
rendészeti hozzáértéséről…szerintem érthető a véleményezésem.
Ami még roppant emlékezetes rapid javítási technikája volt, az az előző számítógép asztalunk.
Történt,
hogy egy szép napon se szó se beszéd fogta magát a sz.g.asztal tartalma
(monitor rajta a cserép virág +ez+az, forró tea, hamutartó meg a franc
tudja még mi) eccer’csak vészes hirtelenséggel megindult felém…a
monitort sikerül mindössze elkapnom, azt is jobbára a fejemmel (
mondjuk ez volt a lényeg ) és közben a vállammal és térdemmel tartottam
úgy ahogy a szétszakadt asztalt.
Nos
ekkor apci…talán a zajra, amitől nem hallotta a tévét, odapillantott
és kérdőn nézett, hogy mit is csinálok, majd ült és nézett tovább míg
fel nem szólítottam, hogy valami legyen már…tétován megindult felénk,
bár segítő szándéknak nyomát sem láttam, ám a “mit csináljak” kérdésére
hirtelen felvilágosítottam és végül még arra is sikerült rávennem, hogy
állítsa helyre a károsult asztalt.
Nos
megtette…a görgő tört ki néhány csapolással egyetemben, ezt az én
kicsi egyetlenem úgy oldotta meg, hogy gyorsan kirohant kellékekért és
hosszas keregélést követően megtalálta a műanyag éthordó egyik elemét
és büszkén betolta a kitört görgő helyére, s jelentette, hogy KÉSZ!
Wazz…én is kész lettem a röhögéstől mikor megláttam
Szal’ probléma megoldó képességért jár a pont. 🙂
És akkor még a többi apró-cseprő korszakalkotóit nem is említem, de ami késik múlik…majd időnként beszámolok azokról is.
Fergeteges élmény okozása garantált. 🙂
Apcim mottója simán lehetne a “Fogjuk meg és vigyétek” 😀
Kicsit jól elkanyarodtam a témától, ami nem is volt igazán 🙂
Eh…Írnom
kéne Lapátosnak, de semmihez semmi kedvem, meg még akadna egy rakás
hátralékom ami bekerül a befejezetlen kategóriámba mert ma már semmire
rá nem veszem magam az tuti. Bizonyára lefárasztott a sajtos tészta
főzés.
Tehát pihennem kell, hogy túléljem magam 😀
Tsók a családnak, elmentem vagánynak!
