Nos
a péntek 13 hozta a formáját, délután kaptuk a hírt, hogy meghalt egy
nagyon kedves rokonunk. Idős nénike volt. Szépen csendesen ment el,
álmában érte a halál.
Nyugodjon békében…
Katica elment...:(
péntek 13
Alapvetően jónak tűnik a mai nap ha az alábbi okosságot veszem alapul:
A
számmisztika szerint a 13-as szám sem nem szerencsés, sem nem
szerencsétlen. Egy szám a sorból. Olyan, amilyenné tesszük. Nem
determinál. Ha tehetjük, azért a mai napon ne végezzünk házi munkát,
inkább engedjük át a napot a pihenésnek, és tegyük emlékezetessé egy jó
programmal.
A javaslat az javaslat…fogadjuk el, semmi rosszindulatot nem érzek ki belőle. 
Késsőbbiekben még visszatérek rá, hogy miként is alakult a napom hátralevő része.
Eddig semmi említésreméltó nem történt.
Miután le lettem tiltva a házimunkáról 😀 hamarost nyitok egy napi bölcsességek kategóriát is, hogy elég tevékenynek tűnjek. 🙂
örömteli, egyben fárasztó nap :)
A ma délután pont olyan húzós volt mint sejtettem, lejártuk a lánykámmal az összes lábunkat ruha vásárlás kapcsán.
Enyhe a kifejezés, hogy keservesen fáradt volt a végére az ábrázata és akkor még nem láttátok az enyémet… :S 😀
Viszont hatalmas zsákmánnyal tértünk haza és ez némi vígaszt nyújtott, de erőt nem annyira így ma rövid leszek. 🙂
Olyannyira, hogy itt és most be is rekesztem a beszámolómat, csupán egy nekem nagyon tetsző idézettel búcsúzom.
Suzanne Vega:
“Ha meg akarsz most ölni
itt maradok és a szemedbe nézek,
hogy beleégjek az emlékezetedbe.
Nem futok el, nem fordulok el
benned akarok élni.
Azt akarom, hogy hordj,
mint egy sebhelyet.”
ezt nem hiszem el....:(
A rohadt életbeeee!!!!
Már megen madáráldozat a konyhában….
Egy rakás toll, szerencsére a tulajdonos már sehol és a nyomai se, eltekintve a tollkupactól.
Nem tom’..felénk csak süket madarak élnek vagy mi a fene :O
Megyek és eltűntetem a terhelő bizonyítékokat…de már naon elegem van ebből!!!
Csóri madika…:(
Szebb jövőt!!!
kicsit hosszúra nyúlós
Béke Veletek! 🙂
Este már nem írtam, de nem is naon volt mit. Punnyadás-tévézés, aztán kedvenc barinőmmel nagy hallgatások :D:D:D közben fórumok olvasgatása volt a változatos progim.
A macska-madár ügy is szerencsésen megoldódott, mire erőt vettem magamon, hogy megtekintsem mizu, addigra hál’isten szinte uccsó tollig elfogyasztotta cicuskám az áldozatot.
Ennek azért örültem…ha már így alakult ugye…
Az ajtó is erőt vett magán és rendbejött a zár, ellenben tönkrement a zsanér így lakatos helyett asztalost kellett hívni, de ez volt a szerencséebb…no meg az olcsóbb végkifejlet is. 🙂
800 píz pápá és máris a szabad ki-be járásunk biztosítva vagyon. 😀
Apcim megen remekelt helyzetmegoldó képességből, két alternatívát javasolt mikor még nem sejtettük, hogy rendbejött a zár.
1. Berúgja aztán meglátjuk mi marad belőle…
2. Lakatos mestert hívunk.
Lelki szemeim előtt lepergett a képsor, hogy amilyen gyakorlati ember az enyém…tuti, hogy első rúgásra eltrafálja az ajtó közepén leledző üveg csíkot. (gonosznak tűnhetek, de bizony tudom mit beszélek) :D:D:D
15 év az már tapasztalat bárki elhiheti. 🙂
Így szinte gondolkodás nélkül vágtam rá, hogy – lakatost akarok!!! Kerül amibe kerül.
Lazán adtam elő…ugyanis természetesen megen mínuszban a számlánk, de hát egyszer élünk legyünk nagyvonalúak…vagy legalábbis tegyünk úgy. 😀
Aztán ugye a fent említett okokból kifolyólag mégsem volt rá szükség.
Tegnap már nem lehett tovább halogatni és venni kellett a legkissebbemnek valami cipő félét, mert totálisan leamortizálta a tavaszi “új” cipőjét.
Elsőszülöttem is velünk tartott, gondolván majd ő is jól elkölti a szülinapjára kapott anyagi támogatást…persze az igényei nem voltak kompatibilisek a kínálattal, így ma újra nyakunkba vesszük a várost.
Már előre látom szomorú sorsomat mikor üzletből ki-üzletbe be…kimerülésig.
Felmerül bennem a kérdés miért is adtam pénzt (is) a szülinapjára… :D:D:D
Ami jelentem igen jól sikerült eltekintve attól, hogy rég nem látott anyám (erről majd talán a későbbiekben) ajándékozási vágyait kiélte 18 év alatt ha jól számolom talán először, és még mintha sértődöttséget is véltem volna felfedezni az ajándékhoz szánt üdvözlő sorai közt. Véleményem szerint kissé későn kezd el pályázi az Év Nagymamája címre..de lehet, hogy rosszul veszem az adást, ezen még morfondírozom kicsit és megírom mire jutok. Illetve inkább most megírom akkor éppen mit gondoltam, csak ugye még nem volt jó kis blogom :
“A nagy meglepetés az volt, hogy anyám horgolt neki egy takarót meg egy ötezrest küldött a Húgomékkal, hogy adják át…na meg persze egy némileg cinikus levelet is mellékelt hozzá, de nem volt annyira veszélyes, játszotta a mártír nagymamát aki nem tudja mi rosszat tett, hogy nem foglalkozik vele az unoka “mert biztos valaki befolyásolta”… na kb. ennyit várthattunk tőle.
Írt neki a lánykám egy köszönő sms-t amiben azért megjegyezte, hogy semmi problémája nincs és köszöni az ajit meg, hogy gondolt rá a mama…és biztos a fiúk is örülnének neki…
Vártam, hogy esetleg válaszolni fog, de nem így történt.
Ebből azt gondolom, hogy annyira talán mégsem hiányoznak neki a kölkeim.
Majd talán ők is kapnak egy levélkét a 18.-ra, hogy milyen kár, hogy kimaradtak a boldog évek.
Biztos azt várja, hogy a gyerekek keressék meg, én meg azt gondolom, hogy ő a felnőtt ha úgy érzi tegye meg a kezdő lépést, ha pedig annyira önérzetes, hogy ez neki nem fér bele az értékrendjébe akkor meg ne mártírkodjon.
Aztán lehet, hogy én látom rosszul vagy éppen másképp mint kéne, de ewan.
Én megüzentem kb. 1 éve a húgommal, mikor állítólag neki panaszkodott, hogy szeretné látni az unokáit, hogy szóljon mikor jó neki, odaviszem ahova mondja és akkor megyek értük amikor akarja, velem nem is kell találkoznia.
Azóta se üzent…no comment.”
Az Év Apukája címet viszont méltán kiérdemelte a figyelmesnek nem éppen mondható exem. Nemes eccerű’séggel még egy sms-t is elfelejtett megejteni egy szem lánya 18. szülinapjára..melyet azért másnap pótolt a nagytudású.
Érzéketlen barom.
Mindezek ellenére mint mondtam igen jól sikerült az ünnepség.
Kezdődött azzal, hogy a az előző éjjel felfújt (nem könnyen éltem túl és néhányba beleimátkoztam pár ezrest, ami már azért sem volt eccerű’ mert a lufi rövidebb volt mint a píz :):):) lufi halmazt rászórták a tesók a nővérkéjükre. 🙂 Szemmel láthatóan örült Ő ennek. 🙂
(a dátum nem az aminek látszik, néha meghülyül a gép)
A többi ajándék is nagy sikert aratott.
Még vettünk Neki egy hajkisimító szerkezetet és egy hajszárítót mert az övé pár hete beadta a kulcsot.
Megvettem egy régi nagy vágyálom tárgyát is az IKEA-ban, egy baldachint az ágya fölé, még szerencsém is volt mert most le volt árazva ahhoz képest mint mikor kinézte magának.
A kis kabala malackát rátűztem a képeslapra amire írtam pár szép idézetet és a Beney Zsuzsa: Hogyan vártalak versét. Meg pár plüsst kapott még a fiúktól.
A Húgoméktól egy szép órát kapott amit ő választott, így még tetszik is neki. 🙂
Na meg persze a torta, az erről készült videót sikeres elszahartam, így sajna a gyertyafújásos fejezet elszállt a semmibe…vagy nem tom’ hova, pedig sikerült egyszerre az összeset elfújnia. Ügyes nagy lányom van nekem -szeretem! 
Neki meg egy balfék muterja :D:D:D Ewan ezt dobta ki a gép…viseljen. 🙂
Még tudnám folytatni, amit a későbbiekre halasztok…halaszthatatlan fontos teendőim miatt.
Ég áldja az erre tévedőket!
Pussz
szép napot!
Éppen szép is lehetne 🙂
De nekem igen frankón indult…
Kezdődött
azzal, hogy tegnap este beszahart a bejárati ajtó zárja, így kellett
választani egy ügyeletes ajtónállót, hogy biztosítsuk a terasz ajtón a
szabad ki és bejárást, no ez lettem én miután más dolgom sincsen…
Persze
most szerettem volna elhagyni a házat de nagyon, érdekes, hogy máskor
nem tör rám a “denagyonmehetnék” érzés, most viszont nem hagy nyugodni. 😀
Hogy
teljes legyen a boldogságom, a kedvenc és egyetlen macskánk ajándékot
hozott az imént.(csóri kis deglett madárka a kézzel fogható meglepi.:S
mondjuk meg nem fogom brrrr)
Bár
szerencsére úgy tűnik egyelőre, hogy nem pont nekem szánta, ezt díjazom
is, de valahogy mégis csak el kéne tűntetni a lakásból, de ugye a
hogyanon még gondolkodnom kell.
Véleményem
szerint a madi erősen halláskárosult lehetett még fénykorában, mert
pont ezen véres jelenetek megelőzéseképp csengettyűt biggyesztettem
szeretett macsunk nyakába…a jelek szerint tökre hiába.:(
Addig
is míg jobb tippem nem lesz, halált megvető bátorsággal betessékeltem a
madit szájában őrző-védő macskámat a wc-be, természetesen segédeszköz
használata elengedhetetlennek bizonyult, mely szerepét most épp egy
part(f)(v)is -a fene se tudja leírni, hogy is tudhatnám, hisz nem sok
közünk van egymáshoz ha tehetem 😀 – töltötte be.
Franc
tudja, de nem sok kedvem volt megfogni egyiket se, főleg, hogy a cicó
elég morgós hangulatba jött mikor érzékelte, hogy terveim vannak a
madarával. 🙂
Míg ráébredek a kitessékelés megoldására vagy míg hathatós segítség nem érkezik, megpróbálom lekötni magam valamivel.
Jelen esetben ez a mosogatás lesz ha meg nem gondolom magam. 🙂
Az talán elűzi lelki szemeim előtt megjelenő képsort a wc leendő állapotáról…
Előre
láthatólag délután meló lesz ezerrel, padlószőnyeget kell lefektetnem a
tesómék szomszédjánál, mert szerintük senki más nem tudja olyan jól
mint én…nekem erről eltérő véleményem van, de hát olyan szépen
kértek, hogy vissza nem utasíthatom. 🙂
Persze ehhez még előbb ki kéne jutnom a lakásból, addig is elfoglalom magam ezzel-azzal.
Jelenleg
itt ülök és igyekszem meggyőzni magam, hogy fontos feladatot teljesítek
épp…persze önámításból mindig is jó voltam. 😀
Szal’ lépek is most, hogy ilyen jól rávilágítottam a fontossági sorrendemre. 🙂
Pááá, még később benézek ám!
folyt. köv.
Továbbá újra itt ahogy megígértem. 
Igazából nem tudom hol is kezdjem, zsenge csecsemő koromra nem igazán emlékszem, így azt talán hanyagolnám is.
Ami ezután következett néhány év…nos ezekre meg talán inkább nem akarnék emlékezni.
Ergo marad a jelenem, aztán talán majd szép fokozatosan beleszövögetem a múltamat is.
Ma
igen tevékeny voltam, miután van tetemes mennyiségű kutyám és időnként
ugye nem árt némi egészségügyi karbantartás, ma a fültisztítás volt
soron, páran jól viselték, de többen nem annyira…sőt Nellike
egyáltalán nem viselte sehogy, hozzá segítséget kellett kérnem a
közönség soraiból, hogy lefogja (apcimra esett a választásom).
Nem rajongott a szerepért, de azért becsülettel helyt állt. 🙂
Délelőtt kigondoltam -egy hirtelen 5lettől vezérelve, hogy időszerű volna lemosni a kedvenc autómat mind az egyet 🙂
Miután
nem éreztem túlzott buzgalmat, így csak slaggal jól leverettem róla a
nem éppen vékony réteg port, méghozzá a kerítésen belülről csak úgy
éppen-hogy 😀
Azért jelentős javulást értem el ezzel a félmegoldásos módszerrel is.
Aztán
a remek időre való tekintettel megkívántam egy kis kertészkedést is,
ami a rózsáim drasztikus megmetszésében nyilvánult meg, ez még a
könnyebbik része volt a feladatnak, a levágott ágak összekötéséhez fel
kellett nőnöm, nem volt egyszerű, sőt határozottan macerás volt és
főként marhára szúrós. :S 🙂
Túléltem..bár több sebből véreztem a végére, mégis halmozott megelégedettség lett úrrá rajtam.
Pihenésképp kicsit jáccikázni kezdtem a gépen, találtam egy elég jónak tűnő játékot a sudoku-t. (http://sudoku.lap.hu/#b17405840)
Meglehetősen lekötött, kb. egész délután ezzel molyoltam. 🙂
Jó szívvel ajánlom unatkozó háziasszony /sors/társaimnak is! 
Ma nem főztem. (ezt még sokszor le fogom írni asszem’)
Viszont
este csináltam fincsi császármorzsát amit saját készítésű
szilvalekvárommal jóízűen fogyasztottam…és még valszeg’ később is
letesztelem. 🙂
Most még csevegek kicsit kedvenc Barinőmmel, szétnézek a világhálón aztán 2 felé beverem a szundit.
Ha
meg nem feledkezem az én kis saját blogomról akkor remélhetőleg
folytatni fogom, talán nem halmozott rendszerességgel, de ki tudja.
Addig is isten áldja a királynőt meg a vénuszkákat, na jó a többieket is! Jó éjt!
Cupp
Minden publicitás jó, kivéve a nekrológot... :)
Nem vagyok a szavak embere…és túlzottan grafomán sem (nem röhög mer’ szétültetem!)
És/de vannak gondolataim (…nah mit szóltok mik nem vannak )melyeket nem biztos, hogy megosztok hanganyagban a célszeméllyel, de valszeg’ itt majd néha szívesen kiírom magamból és talán majd ki is fogom mondani ha elérkezettnek látom az idejét. (csak érjük meg tudom…) De!
Addig is itt szépen pihenni fognak és lesz időm átértékelni ha éppen szükséges. Aztán meglátjuk leszek-e elég f@sza csaj bevállalni. 🙂
Persze olyasmi is publikálásra kerül ami már megosztásra került korábban vagy épp folyamatban van.
Tehát: Múlt jelen jövő egy helyen 🙂
“A múlt emlék, a jelen ajándék, a jövő titok…”
Fenyegetésképp jelzem, hogy ha van időm, kedvem akkor bizony meg fogom osztani a történéseket, melyek valszeg’ egyáltalán nem lesznek érdekesek, de velem alapvetően már csak ilyen uncsi dolgok történnek. Viseljétek! 😛 🙂 😉
Persze akkor se lenne semmi tragedi ha feledésbe merülnének, de ha fönnmaradhatnak az utókornak hát ne álljak már útjába a kínálkozó lehetőségnek. 🙂
Bizonyára sok év múlva kellemes vagy éppen kínos lesz visszaolvasgatnom, hogy mi mindent szelektált egyébként is szellős memóriám. 😀
Kezdetnek ennyi…
Később természetesen folytatom, ha már így nekiveselkedtem, de most visszacsöppenek a megatánc bűvkörébe, megtekintem aztán bevetem magam a habokba, remélhetőleg élve megúszom, hajat mosok és frissen mosva vasalva újra jelentkezem. :):):)
Cupp addig is! 😉
