Nem sokat írtam az elmúlt pár napban…pontosabban semmit. 🙂

Ezt most pótolnám is mielőtt a feledés homályába merülnének dolgos napjaim történései. 🙂

Bár
valszeg’ januárig nehéz lesz elfeledni, ugyanis kb. addigra fog
elfogyni az a rakás tüzifa amit a napokban kandalló méretűre
szabályoztunk. Minden játszott, láncfűrész, talicska, munkáskesztyű
miegymás és nem kevés szépérzék, kitartás hogy ne piramis hanem
megközelítőleg szabályos farakás legyen a végeredmény. -Ezt még
gyakorni nem árt. 😀

Dolgom végeztével a gyász lobogót is ki kellett tűznöm, tízből nyolc körmöm megsínylette a megmozdulásaimat.

Múlt
héten nem igazán tettem említést ízletes ebédekről melyeket én
főztem…nos ez csak azért történhetett így, mert nem történt ilyen
esemény. 😀

Ellenben a 7végén többszörösen is behoztam a lemaradásomat.

Közreműködésemmel
elkészült 2 jó nagy tepsi rakott kel, sült hurka, tejfölös besamel
mártásos sajtos csirke mell, krumplipüré, tárkonyos ragu leves, Don
Pepe receptje alapján sonkás-gombás pizza, kefíres meggyes süti és nem
kefíres meggyes süti is 🙂

Vagyis naccerű’ voltam ismét.

Kicsit
nem figyeltem, s a kedvenc lánykám vasalásra vetemedett, ez egyébként
is meglepő fordulatnak bizonyult, ráadásul “eredményes” is volt…a
vadi új felsőjét sikeresen kivasalta…Barinőm szavaival élve végleg. 😀

(Neki is van kamasz lánya, így volt képes azonnal kikövetkeztetni.) 🙂 

Én is hasonlóképp kezdtem, majd belejön, az én ruháimon való gyakorlásról azonnal letiltottam a biztonság kedvéért. 🙂 

 Rengeteg a teendőm, én meg itt szorgalmaskodom ahelyett, hogy a lakást romtalanítanám, ezt pótolandó már itt se vagyok 🙂 

Béke!