Nem sokat írtam az elmúlt pár napban…pontosabban semmit.

Ezt most pótolnám is mielőtt a feledés homályába merülnének dolgos napjaim történései.

Bár
valszeg’ januárig nehéz lesz elfeledni, ugyanis kb. addigra fog
elfogyni az a rakás tüzifa amit a napokban kandalló méretűre
szabályoztunk. Minden játszott, láncfűrész, talicska, munkáskesztyű
miegymás és nem kevés szépérzék, kitartás hogy ne piramis hanem
megközelítőleg szabályos farakás legyen a végeredmény. -Ezt még
gyakorni nem árt.

Dolgom végeztével a gyász lobogót is ki kellett tűznöm, tízből nyolc körmöm megsínylette a megmozdulásaimat.

Múlt
héten nem igazán tettem említést ízletes ebédekről melyeket én
főztem…nos ez csak azért történhetett így, mert nem történt ilyen
esemény.

Ellenben a 7végén többszörösen is behoztam a lemaradásomat.

Közreműködésemmel
elkészült 2 jó nagy tepsi rakott kel, sült hurka, tejfölös besamel
mártásos sajtos csirke mell, krumplipüré, tárkonyos ragu leves, Don
Pepe receptje alapján sonkás-gombás pizza, kefíres meggyes süti és nem
kefíres meggyes süti is

Vagyis naccerű’ voltam ismét.

Kicsit
nem figyeltem, s a kedvenc lánykám vasalásra vetemedett, ez egyébként
is meglepő fordulatnak bizonyult, ráadásul “eredményes” is volt…a
vadi új felsőjét sikeresen kivasalta…Barinőm szavaival élve végleg.

(Neki is van kamasz lánya, így volt képes azonnal kikövetkeztetni.)  

Én is hasonlóképp kezdtem, majd belejön, az én ruháimon való gyakorlásról azonnal letiltottam a biztonság kedvéért.  

 Rengeteg a teendőm, én meg itt szorgalmaskodom ahelyett, hogy a lakást romtalanítanám, ezt pótolandó már itt se vagyok  

Béke!