Azt látom ma nagyon laza és meglehetősen ráérős napra virradtam.

Semmihez még annyi kedvem sem vala…vagyis újra itt.

Nem mintha nem írtam volna már ki az összes tintát a klavimból mára…de azér’is teszek még kíséerleteket. 🙂

Dícséretemre
legyen mondva, az imént pihenésképp elmosogattam és ha már kitévedtem a
konyhába megszemléltem a lehetséges élelem forrásainkat. Azt kellett
tapasztalnom, hogy a pár nappal ezelőtti római tálas ebédkezdemény
kiccsalád’ szerint ugyan kifogástalanul mennyei…ennek ellentmondani
látszik az a tény miszerint még mindig ott égtelenkedik legalább a fele
a hűtőben. Hát nem tom’ ezekután megbízhatok-e bennük és ki mikor mond
igazat…

Valamit biztosan ettek…valami mást… 😀

Érdemes
volna talán körülnéznem a fiaim szobájában tüzetesebben, régebben is
volt már rá példa, hogy rendrakás címszó alatt az ágyneműtartójukba
summantották be a tányérokat (néha a maradék szendviccsel egyetemben).

Talán
most is érdekes leletekre bukkanhatnék, még így a romlási és
megsemmisülési folyamatokat időben elcsípve és kielemezhetném mivel
tartották életben magukat a főztöm helyett. Ami “anya tök jó lett”…
ugye…:D

De most
ehhez sincs indíttatásom, no meg azért sem, mert félő netán összefutnék
náluk idegennel mint máig harcoló német alakulatok, baziloszaurusz
mumifikálódott teteme vagy hasonló leletek.

Bármi megtörténhet alapon. 🙂

Vagyis
ezt kihagyom és megelégedek ama ténnyel, hogy mindennek ellenére
egészségesen virulnak. és nem is látszanakk vészesen lesoványodottnak.

Kezdenek hazaszállingózni az imádott szaporulataim,
ez bennem ösztönösen anyai folyamatokat indít be, vagyis lekáderezem
őket, rávilágítok hasznos (elvégzésre váró) teendőikre melyeket
valszeg’ részben sem fognak teljesíteni, mert ugye ehhez nem ártana egy
követendő minta, ezt ma sajnos képtelen vagyok produkálni) de legalább a lelki békém helyrebillen egy ‘letudtameztisatöbbimárnemrajtambukik’ érzés kíséretében. 🙂

???Nem én lennék az év anyukája??? Mik vannak és mekkorák…valahogy azé’ feldolgozom a traumát. 😀