Hát ideértem ma is.
A
napi rutin mellett kennel festés volt az embert próbáló feladat,
családom férfitagjai hamar kihullottak és egyéb szerintük roppant
fontos tennivalójuk akadt, így ottmaradtunk hármasban én, az festék és
a kennel. Egyáltalán nem könnyítette meg a dolgomat, hogy térhálóból
találtam ki anno ezt az egész építményt, ennél vacakabbat nem tudok
elképzelni festés terén.
Végül
szinte befejeztem, kívéve a tetejét mert hál’isten elfogyott a festék,
ami már csak azért is pozitívumnak számít mert fizetésig nem teszünk
szert újabb dobozra. Tehát láblógatás még vagy két hétig. 
Másrészről
persze ez nem annyira vidám, de most nincs kedvem ezen morfondírozni,
majd lesz valahogy mer olyan úgy sincs, hogy sehogy se lenne.
Most megszakítom a helyzetjelentést és kifáradok egy kis (sok) csokiért
Hallod barinőm! CSOKIIII :):):)
Nah minnyá’ jövök…
Ez hamar ment…csoki már sehol, valaki gyorsabb volt és szemfüles.
Van elképzelésem ki lehetett. De holnap én leszek a fürgébb! 🙂
De
szomorúságra semmi ok, mert jégkrém még van bőven…én meg megérdemlem
és finom is, tehát nem látom akadályát, hogy kellő mennyiségben
kényeztessem vele magam. 😀
Gondolom
nem ártana már valami érdekfeszítőt is megosztanom kedves
naplómmal…de a mai érdekesség valszeg’ kimerül annyiban, hogy
belepottyant a jégkrém csokija a pulcsim ujjába. 🙂
Asszem nem is erőltetem tovább a népszerűségem, szépen zárom gondolataim mára és magamévá teszek még1 jégkrémet. 😀
ÍÍÍÍgy ni 🙂
Menten természetesebb lett a mosolyom mint a villamos alatt fekvő emberé. 😀
