Hulla fáradt vagyok…
A mai nap a vásárlás jegyében telt, átruccantunk a közeli piacra.
Útközben
egy baleset kellős közepébe csöppentünk, egy motorosnak nem adta meg az
autós az elsőbbséget és a motor beleszállt, ennek következményeképp még
röpült úgy 15 métert mire landolt.
A hatalmas esés ellenére viszonylag jól megúszta, persze ki tudja milyen belső sérülései lettek, az ugye nem látszott.
De ami ijesztő volt az az, hogy a mentőkre több mint 20 percet kellett várni, holott alig 5 km.-re van a mentőállomás.
Mi van ha messzebb történik és nagyobb a baj??? Belegondolni is rossz.
Cseppet
sem volt megnyugtató ezt tapasztalni. Mondjuk az is elgondolkodtató,
hogy a srácnak nem is volt jogsija a csecse (volt vala…) új mocijára.
Vajon hány ilyen lehet még az utakon!?
A
másik szépsége a történetnek, hogy miután ugye mi hívtuk a mentőket meg
is kellett várni míg az adatokat felveszik stb…egy örökkévalóságnyi
ideig tartott.
Miután
ez megtörtént végre folytathattuk az utunkat, de kicsit elkalandoztak a
gondolataim, így jól elnéztem a körforgiban a rajzot és végül baromi
nagy kerülővel sikerült célbaérni.
Amúgy sem erősségem a tájékozódás, képes vagyok a saját lakásomban is eltévedni ha kicsit nem figyelek. (mondjuk ha figyelek az még ennél is rosszabb eredményekhez vezet.)
Vettünk
néhány mázsa ruhát és lankadatlan él bennem a remény, hogy talán lassan
kiapad a lányzóm szülinapi zsebpénz kerete és véget ér eccer’ ez a
bevásárló túra.
Ma
annyi cumót vásárolt össze -igaz roppant jutányos áron, hogy ha azt
mind magára aggatná és megtámadná egy oroszlán…hát bizonyára egy
hétig rongyot szaharna szerencsétlen állat.
Ügyeske is voltam ma naon’:
Reggel
gyorsba’ odatettem a húslevest, mire megjöttünk már kész is volt (a kis
önálló:)), délután pedig grilleztünk a kertben. Apci nagyon bölcsen
kitalálta, hogy a sültkrumpilt is kint csináljuk és hirtelen ötlettől
vezérelve a vadi új wok-omban kezdett hozzá.
Ennek eredménye is lett, s nem éppen pozitív, ugyanis a wok fa nyéllel és fogganytyúval készül -micsoda hülye szokás…
No a fogganytyú nem éppen újszerű a mutatvány óta, nem viselte túl jól a lángot.
Ettől függetlenül a kaja igen jól sikerült, nem is maradt említésre méltó mennyiség belőle.
Ami elég tragikus, mert holnap újra főzhetek. Csak tudnám mit…
Este
még sokkoltam kedvenc ebikémet egy kis kozmetikai igazítással, a héten
már harmadszor látok neki, a szőre ugyan egyre rövidebb, de valahogy
nem sikerül eltalálnom a kívánt fazont.
Ha még egynél többször rámtörne a vágy, hogy igazítsak rajta, tuti kínai meztelen kutya lesz a végeredmény.
Remélhetőleg
mára bevégeztem áldásos tevékenységeim és jólesően hátradőlhetek, ehhez
nem árt ellenőrizni persze, hogy van-e háttámla a székemen. 🙂
Miután
megbizonyosodtam eme fontosságról, jól hátra is dőlök, kicsit még
gépészkedek aztán elhúzok pihizni, hogy túléljem magam. 🙂
Isten velem, senki ellenem!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: