Éppen szép is lehetne 🙂
De nekem igen frankón indult…
Kezdődött
azzal, hogy tegnap este beszahart a bejárati ajtó zárja, így kellett
választani egy ügyeletes ajtónállót, hogy biztosítsuk a terasz ajtón a
szabad ki és bejárást, no ez lettem én miután más dolgom sincsen…
Persze
most szerettem volna elhagyni a házat de nagyon, érdekes, hogy máskor
nem tör rám a “denagyonmehetnék” érzés, most viszont nem hagy nyugodni. 😀
Hogy
teljes legyen a boldogságom, a kedvenc és egyetlen macskánk ajándékot
hozott az imént.(csóri kis deglett madárka a kézzel fogható meglepi.:S
mondjuk meg nem fogom brrrr)
Bár
szerencsére úgy tűnik egyelőre, hogy nem pont nekem szánta, ezt díjazom
is, de valahogy mégis csak el kéne tűntetni a lakásból, de ugye a
hogyanon még gondolkodnom kell.
Véleményem
szerint a madi erősen halláskárosult lehetett még fénykorában, mert
pont ezen véres jelenetek megelőzéseképp csengettyűt biggyesztettem
szeretett macsunk nyakába…a jelek szerint tökre hiába.:(
Addig
is míg jobb tippem nem lesz, halált megvető bátorsággal betessékeltem a
madit szájában őrző-védő macskámat a wc-be, természetesen segédeszköz
használata elengedhetetlennek bizonyult, mely szerepét most épp egy
part(f)(v)is -a fene se tudja leírni, hogy is tudhatnám, hisz nem sok
közünk van egymáshoz ha tehetem 😀 – töltötte be.
Franc
tudja, de nem sok kedvem volt megfogni egyiket se, főleg, hogy a cicó
elég morgós hangulatba jött mikor érzékelte, hogy terveim vannak a
madarával. 🙂
Míg ráébredek a kitessékelés megoldására vagy míg hathatós segítség nem érkezik, megpróbálom lekötni magam valamivel.
Jelen esetben ez a mosogatás lesz ha meg nem gondolom magam. 🙂
Az talán elűzi lelki szemeim előtt megjelenő képsort a wc leendő állapotáról…
Előre
láthatólag délután meló lesz ezerrel, padlószőnyeget kell lefektetnem a
tesómék szomszédjánál, mert szerintük senki más nem tudja olyan jól
mint én…nekem erről eltérő véleményem van, de hát olyan szépen
kértek, hogy vissza nem utasíthatom. 🙂
Persze ehhez még előbb ki kéne jutnom a lakásból, addig is elfoglalom magam ezzel-azzal.
Jelenleg
itt ülök és igyekszem meggyőzni magam, hogy fontos feladatot teljesítek
épp…persze önámításból mindig is jó voltam. 😀
Szal’ lépek is most, hogy ilyen jól rávilágítottam a fontossági sorrendemre. 🙂
Pááá, még később benézek ám!